Miért vagyok olyan ember, aki minél inkább kötelező valami, annál kevésbé csinálja szívesen, akkor is, ha amúgy érdekel a dolog?

Rólam érdemes tudni, hogy nagyon széles az érdeklődési köröm: a matematikától, a filozófián, a történettudományon és társadalomtudományokon, a természettudományokon, a nyelvészeten, a vallásokon, valamint a művészeteken át rengeteg dolog foglalkoztat, és rengeteget foglalkozom is velük. Számomra gyakorlatilag ennyit tesz sok szempontból a kikapcsolódás: tanulás. Viszont, ha valami kötelező, akkor kevésbé vagyok lelkes. Persze megcsinálom, akár örömmel is, megkapom utána az elismerést, de kevésbé érzek rá affinitást.

Ugyanakkor, ha valami mondjuk iskolában kötelező, akkor ahhoz már nem igazán van kedvem, különösen akkor, ha az érdeklődési körömhöz kapcsolódik. Magamtól rengeteg versenyen szoktam indulni, azonban, ha azt mondják, hogy versenyeznem kell, akkor tehet a hátamon. Magamtól írok verseket és prózákat is, azonban, ha azt mondják, hogy kell, akkor abszolút nem akarok. Magamtól szívesen játszom hangszeren, de ha kell, kötelező, akkor egész biztosan tehernek élem meg. Olyan témákról leginkább hallani sem akarok, amelyekből korábban kész tanulmányokat írtam a saját szabadidőmben. Nagyon szeretek nyelveket tanulni, viszont, ha azt mondanák, hogy mondjuk holnap dolgozat például kínaiból, akkor rögtön elmenne az egésztől a kedvem. Szabadidőmben rengeteget foglalkozom matematikával, néha egyetemi tananyagokkal is, azonban, ha tőlem ezt számonkérnék, akkor kevésbé csinálnám szívesen. Szívesen magyarázok, beszélek, tanítok másoknak, de ha kötelezővé tennék, akkor rajtam is látszódna, hogy mennyire élvezem...

Miért van ez így nálam?