Miért a leghülyébb emberek érzik magukat a legokosabbnak/leginteligensebbnek?

A tudás egy sziget, a tudatlanság tengerén.

Minél nagyobb a tudásod, annál nagyobb a sziget alapterülete, következésképpen annál nagyobb felületen érintkezik a tudatlansággal.

Azaz minél többet tudsz, annál inkább rálátsz arra mennyit nem tudsz még.

Ha viszont kicsi a szigeted, akkor úgy látod csak kevés dolgot nem tudsz..

Hatalmi harcokba folynak bele a gyenge önértékelésük miatt.

Nekem van a legjobb, legszebb, legtöbb, legokosabb, stb.

Mindenki itt is a Dunning-Krüger hatást mondja, de ez ennél összetettebb. Ha valakire azt mondom, hogy hülye, akkor azzal egyben magamhoz képest is hülyébbnek minősítem. Akkor honnan tudom, hogy nem rám igaz a Dunning-Krüger, lehet hogy én hiszem magamat okosnak, és valójában ő ért ahhoz, amiben hülyének gondolom.

De abból az irányból is érdekes, hogy akkor létezik-e olyan, aki okos, illetve ért az adott területhez, ugyanakkor határozott és kérkedik a tudásával? Mert ugye ezt azzal szokták magyarázni, hogy nincs, mert minél többet tudunk valamiről, annál inkabb tudjuk, hogy mit nem tudunk. Na de ez nem az egyetlen mérce, hanem a környezetünk is az. Szubjektív más emberek tudásának a megítélése, de ha valaki mondjuk egyáltalán nem tud programozni egy adott peogramnyelven, az például felmérhető. Tehát ha egy területen sok embernél jobb vagyok, akkor az részben vagy egészen objektív visszajelzések, hasonlítgatások alapján kiderülhet. Akkor ha szerényen meghúzom magamat,okosabb vagyok másnál, ha kérkedek, akkor nem?

Nem a Dunning-Krüger létezését vonom kétségbe, csak azt, hogy mindenre rá szokták húznim