Jogosan mondanék nemet? Bűntudatom van.

Nem az a baj, hogy nemet mondtál, hanem hogy még te érzed rosszul magad miatta, pedig tudod jól, hogy csak kihasznált mindig.

Ha a saját legjobb barátod lennél, mit tanácsolnál magadnak?

Na, akkor én más véleményen vagyok.

Ha ráérsz, nem kerül neked semmibe (nyilván idődbe igen), akkor miért ne segíthetnél? Csak viszonzásért lehet?

Kérdező:

Igen. Jogosan. Érdekbarát/haver millió meg egy van, álljon be a sorba.

DE! ezt próbáltad már neki így mondani? Mármint, lehet hogy észre sem veszi magáról, hogy mit csinál. Ha fontos neked, akkor mond neki, hogy figyelj, változtass ezen, vagy hagyj békén, takarodj a francba (persze nem ilyen stílusban).

Sajnos nekem is van, én is hajlamos vagyok rá, hogy egy régi barát/ismerős megkeres, hogy valamiben segítség kéne, nemet mondok, aztán jön a bűntudat. Segíteni valakinek önzetlenül, elvárás, feltétel nélkül, az az igazi szeretet.

De nem szabad hagyni, hogy ez toxikussá/egyoldalúvá váljon, jól írják az előttem szólók, de mond valamit a 7-es is. Egyén/helyzetfüggő, van akit tényleg hagyni kell, és el kell temetni.

"nem kerül neked semmibe (nyilván idődbe igen)"

Az idő a legtöbb, amit egymásnak adhatunk, mert abból csak 24 óra van minden nap mindenki kezében.

Ezért nem árt igenis átgondolni, hogy biztosan olyanoknak akarunk-e adni belőle, akiknek nem is vagyunk igazán fontosak, csak akkor, amikor kihasználhatnak, illetve hogy nem tennénk-e sokkal nagyobb jót, ha ahelyett, hogy rájuk fordítjuk a "fölösleges"(?!) időnket, inkább olyanokra fordítanánk, akiknek valóban a segítségünkre van szükségük.