Egyes emberek miért ilyen agresszív módon kampányolnak a szerelem, házasság ellen? Teljesen lenézve a szerelmes embert.

A 11-esnek teljesen igaza van.

Szép dolog a szerelem,a boldogság, de a testi része csak és kizárólag két emberre tartozik. Sosem nyalakodtam mások előtt sosem. Ezt nagyon nem díjazom,és magamutogatásnak tartom maximálisan.

Kihagytam valamit? Mikor volt szó a nyáladzó tinédzserekről? Melyik kommentben?

Látjátok, most sem hagytok semmit úgy, ahogy van. Máris teljesen máshová elkanyarodtok, amiről szó nem volt. Megy a mozi a fejetekben, és a mindenképpen önigazolást kell keresni track.

Nincs itt kérem semmi agresszió (részemről legalábbis), de azért kell lelki erő ahhoz, hogy úgy örülj más örömének, hogy látod előre a vesztét. Én nem csalódtam sokat az életemben, viszonylag nyugis, kiegyensúlyozott kapcsolataim voltak és a házasságom is az. De nem gondolom, hogy némi óvatosság és realitás elszúrná a nagy szerelmet, ami enélkül sajnos könnyen lehet destruktív és behálózó.

Jelenleg rengeteg ember válik és szívja meg az elmúlasztott vagyonszerződés miatt. Rengeteg ember él kiszolgáltatottan, bántalmazó kapcsolatban. Rengeteg ember marad magára kicsi gyerekkel vagy terhesen. És rengeteg ember karrierjét, tanulmányait teszi tönkre egy aktuális szerelmi bánat vagy lesz egyenesen depressziós, öngyilkos miatta. Nem fog ilyen mindenkivel megtörténni, de nagyon sok emberrel igen. Nem kell paranoiásnak lenni, de sokszor egy kis józanság kellett volna ahhoz, hogy az ember elkerülje a vesztét. És ezt a józanságot hiányolom igazából és emiatt vannak aggályaim, mikor valaki ész nélkül fejest ugrik valamibe úgy, hogy bármikor rombadömthetik az életét.

Legyünk reálisak, én csak erre kérnék mindenkit. Szeressétek egymást, de figyeljetek oda magatokra is és arra, hogy az adott kapcsolat és a benne hozott döntések nagyságrendileg mit jelentenek. A szerelmen nem ront a tudatosság, de a szerelem elmúlása után pokollá teheti az életeteket, ha elmúlasztjátok. Nem akarok úgy hangzani, mint a saját öreganyám, egyszerűen csak aggasztó innen nézve, mikor valaki túlkapatja magát. Kicsit olyan, mint feltenni az összes vagyonod pókeren. Mondjuk úgy, nézni is rossz.

26n

Nem a boldogság fáj. Hanem, hogy ő maga úgy érzi, hogy egy módon lehet élni az életet, úgy, ahogy ő éli! Ha más más módon boldog, vagy más módon gondolkozik, az nyilvánvalóan hibás, rossz gondolkodás, és "majd rájön". Annyira nem biztos a saját döntéseiben, hogy muszáj azzal validálnia őket, hogy agresszíven betámadja azt, aki máshogyan dönt, vagy máshogyan él.

Személy szerint ezt a "másik oldalról" tapasztalom: nem szeretnék kapcsolatokba bonyolódni, nincs kedvem családot alapítani (ennek ellenére, ha valakinek van, akkor kb. annyit tudok rá mondani, hogy hajrá!), és ha ezt felvállalom - ami többnyire olyankor történik meg, mikor indiszkrét kérdésekkel rákényszerítenek - akkor többször előfordult, hogy az illető ezt magára veszi. NEKEM nem tetszik a családalapítás gondolata az ÉN SAJÁT életemben -> biztos ítélkezek az ő családbarát nézetei felett! Pedig nem így van, de sajnos megértem, honnan jön ez a feltételezés, aktívan mozgok gyermekmentes csoportokban és sokszor tényleg eléggé toxikus a légkör, megy az utálat a családban élők ellen... Megoldás szerintem az lenne, ha társadalmi szinten tudnánk alkalmazni az "élni és élni hagyni" elvét, de sajnos ettől egyre inkább távolodunk, mint egyéni, mint kormányzati szinten.