Ettől proli lennék?

Alapszitu: vettem egy lakást, nem is gondolkoztam házban, nem érdekelt. Kollégák, családtagaok rá is ugrottak a témára, hogy micsoda proli lettem, nekem ennyi elég? Mer' a kert meg a kutya, nem tudok kiülni, szomszédok, stb. Őszintén? Ezt kerestem.

A munka után ha hazaérek nekem semmi kedvem nem lenne a ház körül dolgozni, fát metszeni, virágokkal baszkódni, kertet gondozni amit a kutya amúgy is széttúrna. Sorozatozni, könyvet olvasni, kényelmesen elmenni futni, bicózni, punnyadni anélkül, hogy nem szalad a lakás. Egyszerűen imádom. A lakásban amit csak lehetett robotizáltam, okosítottam hogy a lehető legkevesebbet kelljen házimunkával foglalkozni. Élni szeretnék meg azt csinálni amihez kedvem van.

Kollégám is kérdezte, hogy mit csináltam szombaton? Mondom 1 üveg bor társaságában megnéztem a Hatalom gyűrűit egyben, erre ő, hogy micsoda munkakerülő proli vagyok, hát ő bezzeg este 9-ig kint gürizett a ház körül és nem végzett.. Gratulálok hozzá, remélem a vasárnapod is ráment!

Éltem 24 évet kertesben, az összes tököm tele volt a kerttel meg azzal, hogy már nyár közepén fát vágtunk faterral, a téli hólapátolással, hogy mire végeztél végre valamivel máshol kezdhetted előről, a fa**om vakond is túr. Hogyne, csinálja aki szeretné! Nekem bőven elég az a 8-9 óra az irodában.

Jól látjátok, lusta vagyok mint a dög és én ezt baromira élvezem. Nem vitaindítónak szánom csak nem értem: miért fáj sokaknak ez az életvitel? Én így vagyok boldog. Ezért proli lennék? Mondjuk ha az vagyok emiatt is letojom, csak nem vágom hogy mit fáj ez másnak. Tényleg kb szentségtörés a családban is, mindig huhognak amikor jönnek, hogy húú mennyi emelet, hát hogy bírom ezt? 2. emeleten lakom, kb 18 lépcsőfok xd