Miért vagyok ennyire adrenalin függő?
Nagyon nagy mértékben adrenalin függő vagyok. Folyamatosan azt szeretem amikor történik valami váratlan, valami rendkívüli.
Mivel még egyetemista vagyok így fix munkahelyem nem volt, diákmunkázgattam itt-ott, de ott is az volt a tapasztalatom, hogy azokat a munkahelyeket ahol nagyobbrészt annyit kellett csinálni, hogy ülni és nézni ki a fejemből azt nagyon hamar ott hagytam. Ahol meg pörgés volt és volt valami izgalom is a munkában ott kitartottam végig.
Ez a része még talán érthető is és biztos nem egyedül vagyok ezzel. Na de!
Most jön az a rész amit nem tudok hova tenni és nem tudom normális e.
Folyamatosan arra vágyom legbelül, hogy történjen valami rendkívüli. Amikor jön az eső akkor legbelül mindig érzek iránta egy vágyat, hogy valami pusztítóan nagy vihar jöjjön mert attól az egekbe szökik az adrenalin szintem és ettől érzem teljesnek magamat. Azt persze szívem mélyén nem akarom, hogy bárkinek is baja essen de ennek ellenére meg mégis vágyok ilyen történésekre mert ez adrenalint pumpál belém és úgy érzem ettől élek igazán.
Amikor kitört a háború Ukrajnába akkor is az volt, hogy az embereket bár sajnáltam de valahol mégis legbelül meg mosolyogtam és az adrenalin amely elárasztott attól felüdültnek éreztem magam.
Teljesen mindegy mi történik, a lényeg, hogy folyamatosan történjen valami, valami nagy dolog. Legyen az háború vagy csak egy kis bozóttűz. Teljesen mindegy, de folyamatosan vágyok az adrenalin löketre mert ettől érzem magam jól.
Ennek mi az oka és ez mennyire normális?
válasza:Nekem is volt egy ilyen fazisom de annak mint kesobb kiderult szamomra egy sokkal fontosabb es negativabb dolgot akartam a folyamatos porgessel elnyomni. „Minden legyen csak ne legyen idom gondolkodni“…
Lehet nalad is errol van szo?
Masik lehetoseg, mindig is izgaga voltal? Gyerekkent is? ADHD?
#1 Mindig is ilyen voltam.
Emlékszem 8 éves lehettem, sátoroztam a haverommal és reggel arra keltünk, hogy égett az erdő. Ugyanezt a boldogságot éreztem legbelül. Persze erről nem beszéltem senkinek és ezt világ életemben rejtettem, hogy én örülök a katasztrófáknak de a tényeken sosem változtatott. Legbelül ettől voltam felszabadult.
Az tény, hogy vannak emlékeim amin lehetne gondolkodni de ezt nem így oldom meg. Ez határozottan nem probléma elnyomás. Ez valami más.
Az ADHD-ról még nem hallottam de mindjárt utána olvasok.
Na utána olvastam.... Hát igazából igenis meg nemis. Ebből nem tudok még csak tippelni sem mert a leírt tünetek egy része egyezik, egy része nem.
A figyelemhiányos résznél magamra ismertem, viszont a hiperaktivitási résznél nem egészen. Az tény, hogy sokat mozgok, járatom a lábaim de azért ahol kell ott meg tudok ülni és az iskolában sem voltak nagyon magatartásbeli problémák velem.
Ezek az érzések amiket leírtam a kérdés alatt inkább belülről erednek. Tehát ez az adrenalin löket belülről áraszt el és ettől érzem jól magam. Kívülről egyébként egy nyugodt embernek tűnök.
válasza: válasza:Én is mindig utazom, mindig megyek valahova. Munkám miatt is állandóan utaznom kell, és ha még az adott helyen nem voltam mindig szétnézek. Sose unatkozom szinte. Haza nem nagyon járok. Az utóbbi időben egyáltalán nem voltam otthon. Messze lakom.
Folyamatosan gokart, bob, libegő, szimulátorok, stb.
Mondjuk nekem a munkám nem túl pörgős, de én ezt szeretem. Volt ahol hajtottam magam, és arra kaptam 170 ezer forintot, itt nem csinálok semmit szó szerint, és 360 ezret kapok, mert viszonylag távolról jöttem. Szerintem pörgős munkahelyen nem igazán éri meg dolgozni. Minek hajtsam magam kevesebb pénzért, ha kaphatok a szinte semmire is fizetést?
De ezt leszámítva meg ha nem dolgozom sose vagyok itt. Mindig megyek mindenfelé.
Te egy ilyen típusú ember vagy, ennyi.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!