A gyerekkori jellembeli problémák felnőttkorban csak hangsúlyozottabban vannak meg?

Arra gondolok, hogy mindenkit megszidnak gyerekkorában, hogy ne legyen pl irigy, bocsásson meg a másiknak, ne hazudjon, ne árulkodjon másról, mert ezek csúnya dolgok és azt hiszi az illető, hogy a felnőttek már minőségi szintet léptek és ezeket a problémákat már kinőtték. "Majd ha felnövök, én is megtanulok viselkedni"- gondolják sokan.

Viszont ezzel szemben a felnőttek pont azok, akik igazán irigyek tudnak lenni egymásra, hazudnak, pletykálnak másokról, ha érdekeik úgy kívánják vagy tartják a haragot ezt jól mutatja mennyi válás, veszekedés, munkahelyi konfliktus van. Tudom, hogy ezek banális dolgoknak tűnnek, de mégis furcsa szembesülni azzal, hogy a felnőtt emberek is, akik a gyerekeik szemében példaképek mennyire gyarlók és mi mindenre képesek.