Szerintetek melyik a rosszabb, ha valaki bunkó, vagy ha gonosz?

A napokban a munkában jött elő egy olyan helyzet, hogy volt valami, amit egyedül szerettem volna elvégezni, ezért elhárítottam az egyik kolléga segítő szándékát, de nem sokkal később egy másik kolléga mikor odajött, egy minimális segítséget tőle elfogadtam. Ugyan ez nekem fel sem tűnt akkor, kisvártatva odajött a főnök, és megjegyezte, hogy "de gonosz voltam". Tovább nem jutottunk, mert megint dolog akadt, és később úgy kérdeztem rá a főnöknél, mire gondolt, hogy "miért voltam bunkó?"

Erre meglepődött, hogy nem azt mondta, hogy bunkó, hanem, hogy gonosz. Mondom, szerintem az még rosszabb :D de szerinte és az utóbbi kolléga szerint is rosszabb, ha valaki bunkó, mint amikor valaki "olyan kis gonosz".

Ez az egész helyzet igazán semmiség, de szerintem ha valaki bunkó, akkor ha akar valamit, azt mindenképpen keresztülviszi, arra való tekintet nélkül, hogy másoknak az mivel jár. Tapintatlannak, faragatlannak is mondhatnám. Ellenben a gonoszság szántszándékkal a másikkal való kitolásra irányul, ezért szerintem utóbbi rosszabb. Filmekben, könyvekben, játékokban is főgonoszról beszélünk, nem főbunkóról :D

Mi a véleményetek?