Hogyan lehet leszokni arról, hogy analizálom magamban az embereket?

Könnyen "kiszimatolom" az emberek gyenge pontját és hiába próbálom kb.kényszeríteni magam, hogy ne kérdezzek olyat, ami erre irányul, egyszer csak azon kapom magam, hogy már az a téma. Nem akarok ilyen lenni, de nem is tudom hogyan tegyek ellene. Olyanokra gondolok, hogy valakivel elkezdek beszélgetni és a semmiből elkezdi mondani, hogy ő nem iszik alkoholt és nyílván oka van annak, hogy ezt így kiemeli, ezért rákérdezek, hogy mióta tart ez vagy alapból nem szereti az ízét? Pedig pontosan tudtam, hogy mi lesz a válasza, hogy az egyik szülője valószínűleg alkoholista volt és ő emiatt ilyen szinten undorodik tőle. Aztán azon kapom magam, hogy egy kellemes társaság közepén, ahol mindenki szórakozni akar én valaki gyerekkori traumáit hallgatom és elemzgetem. Sokszor nem tudom eldönteni, hogy energiavámpír vagy lelki szemetesláda vagyok. Igazából már gyerekként észrevettem, hogy az emberek imádnak magukról beszélni és valahogy kialakult ez bennem, hogy én meg szivesen hallgatok élettörténeteket, úgyhogy egy ideig ez jól működött, de valahogy átestem a ló túloldalára és már kb.senkivel se tudok úgy beszélgetni, hogy ne jöjjenek elő ezek a dolgok. Van valakinek ötlete hogyan lehet változtatni ezen?