Engem borzasztóan taszit a terhesség,abszolút nem akarok gyereket, ez miért olyan furcsa más embereknek?

#29

Olvasd el a 26-os válaszom, és elmélkedj rajta!

26 Nem, nem kell elviselnie ha megszólják! Nincsen joga senkinek megszólni! Hogy lehet ilyen felfogásod bakker!? Te nem vagy Isten, hogy megítéld mi helyes, mi nem! Nincs olyan, hogy az a jó aki szül, az meg a rossz, aki nem! Hát nem fogod fel??

Én is mondhatnám, hogy rohadt nagy felelőtlenség, hogy Te vállaltál gyereket. Mert egyre bizonytalanabb a világ, nagyjából minden egyre szarabb, de te önző voltál, mert gyereket csináltál csak azért, mert babázni támadt kedved, és mert szeretnéd, ha öregen csicskáztathatnál valakit, továbbá elvárod tőle is, hogy unokák tömkelegével ajándékozzon majd meg. Na, hogy esik? El kell viselned, hiszen ez az én nézőpontom!

#32

Soha nem szóltam meg senki, le is írtam a legelső válaszomban (5.), hogy magánügy.

"Nem, nem kell elviselnie ha megszólják! "

De azzal, hogy elkezd sírni, azzal mi oldódik meg? Semmi. Álljon ki magáért, legyen határozott. Vagy a határozottság már nem divat mostanság?

(És még nem szültem, de párommal majd tervezzük.)

#33

Fáj az igazság? Ha valakinek erős az önbecsülése, nem fog azért leesni neki, mert valaki nem érti meg, hogy ő nem szeretne szülni. A kettő nem függ össze.

Igazából megértem azt az oldalt is,aki szeretne és azt az oldalt is aki nem szeretne gyermeket. Nincs azzal gond,ha nem akarsz szülni. A lényeg,hogy jól gondold át,tényleg nem akarsz-e. Mert nőként van egy időszak,ami után már nem gondolhatjuk meg magunkat,ha nem vállalunk. Volt egy kolléganőm,ő nagyon sokáig nem akart. Amikor úgy döntött,hogy oké,mégis,akkor meg már abban a korban volt,hogy kicsi volt az esélye a teherbe esésnek. Nem is sikerült neki. Azóta is bánja,hogy nem döntött hamarabb.

Én majd szeretnék gyermeket vállalni,viszont sok minden van ami visszatart. Sok minden miatt agyalok,vállalják e? Egyrészt felek a terhessegtől. Hiába hallom születésem óta,hogy mekkora csoda, engem egyszerűen megrémült a gondolata,hogy egy másik személy növekedjen bennem. Az nem zavar,milyen hatása lesz a testemet,hogy milyen változások lesznek. Amit tudok majd, azt szülés után megpróbálom helyre hozni,amit nem tudok az marad amilyen. De maga a gondolat,hogy bennem növekszik egy másik lény,az iszonyatosan para nekem. Tudom,hülye felfogás,de így érzek. A másik ami miatt sokat gondolkozok rajta,hogy glutén és laktóz érzékeny vagyok. Ezek sok esetben öröklődnek. És nem akarom erre kárhoztatni a gyermekemet,mert tudom milyen szar ezzel élni. Sokat gondolok az örökbe fogadásra is. De azt még mindenki ellenzi a környezetemben. A döntést úgyis én és a férjem hozzuk meg. Még gondolkozunk, hogy legyen.

37.

(És még nem szültem, de párommal majd tervezzük.)

Remélem ha a gyerek úgy dönt hogy nem akar gyereket nem fogsz vele így beszélni így vélekezni róla...