Milyen praktikák vannak arra, hogy ha megtetszik valami, ne érezzek kényszert arra, hogy megvegyem?
Bocsánat, de sajnos hosszú lesz, mert ki szerettem volna fejteni, miből ered a vásárlási kényszer, hátha segítség a válaszadáshoz.
***
5 éves koromban költöztünk Magyarországra. Hoztam magammal a külföldi szokásokat, ami egy magyar embernek furcsa + furcsa kiejtéssel beszéltem (akkor csak fél éve tudtam magyarul) + sokszor elkezdtem halandzsázni, ezért nem értették mit mondok + a többi gyerekhez képest lassabban fejlődtem + lassú voltam. Az egyik óvónéni pályakezdő volt, nagy valószínűséggel én voltam az első problémás gyerek a pályafutása során, szóval amíg a másik óvónéni és a dadus elfogadott és szeretett, ő utált engem és kiabált velem, illetve a gyerekek se szerettek engem, mert lassúnak és furának tartottak és az óvónő velük együtt csúfolt.
Ez lehetett az oka, hogy az iskolában nem tudtam nemet mondani, még akkor sem, ha akartam. Ott mindenki szeretett és valószínűleg az volt bennem, hogy ők is utálni fognak, ha nem okozok örömöt és úgy érzem majd magam, mint az óvodában.
Ezt vittem tovább felsőbe, gimibe és az egyetemre, meg a munkahelyre. (A gimiben ez még fel is erősödött, mert elkezdtek csúfolni és megalázni azért, mert tesin mindig miattam vesztett a csapat röplabdában meg hogy a szülői szigor hatására idegeskedtem a jegyeim miatt (a gimi nehezebb volt, mint az általános, otthon meg elvárták az ötösöket), de ha szívességet tettem vagy megírtam a leckéjüket, máris szerettek és tudtam csak kedvesnek kell lennem velük, és mindent megtenni nekik és nem fognak csúfolni, megalázni, a későbbiekben utálni.)
Aztán egyszer úgy alakult a munkában, hogy egy korrigálhatatlan baklövésem után megtapasztaltam, hogy túl lehet élni azt, ha gyűlölnek + barátaim is lettek, akik önmagamért szeretnek és akkor döbbentem rá, hogy kb 20 évig teljesen feleslegesen óvtam magam betegesen és kenyereztem le másokat.
Úgy gondolom, valószínűleg most kárpótolni akarom magam és ezért alakult ki a kényszeres vásárlás, de le akarok állni. A kezdetekben szörnyű volt, rengeteg mindent vásároltam, már el se mertem mondani a barátaimnak és a családomnak.
Most leszokóban vagyok és nagyon szépen haladok, de kéthavonta egyszer jön egy nap, amikor nem bírok otthagyni valamit, aztán nem tudok leállni, mert ez is tetszik meg az is és akkor megveszem és utána itthon elborzadok, hogy akár 10.000 Forintot elvertem olyanra, ami nem is létszükség. Tegnap 3.000 forintot költöttem el, mert vettem két slimeot és 3 igazolványtartót, csak mert tetszenek, de nincs szükségem rájuk, csak jó nézegetni őket. Közben 2 gyerek játszhatna a slimeokkal és 3 embernek lenne hol tartaniuk az irataikat. Én meg csak dekorációnak használom ezeket, mert szépek.
Amúgy amiket megveszek, imádom, nem bánom meg, csak nem akarom így szórni a pénzt és nem is állok úgy anyagilag.
Olyan praktikákat keresek, amivel az ilyen rosszabb napjaimon is azt tudom mondani, hogy nem veszem meg azt amit kíván a szemem.
Előre is nagyon szépen köszönöm a segítséget!
Töröld magad a butákbukjáról kezdetnek.
Vezessed be a zsebpénzt magadnak, de lehet a minimálbér is megtenné.
Ha látod, mennyit költhetsz és talán tudod még mennyit kell majd, így talán felnőtt leszel a pénz kezeléséhez..., ha nem, akkor házasodj és más beossza vagyonodat;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!