Hogy szokjak le arról, hogy kéretlenül is elmesélem a napomat annak vagy hogy próbálok beszélgetni azokkal, akiket láthatóan nem túlságosan érdeklek?
Mikor hazajövök sokszor próbálok beszélgetni a tesóimmal vagy apámmal. Többnyire meghallgatnak, de látszik rajtuk hogy alig várják, hogy békénhagyjam őket. Oké, lehet amúgy, hogy tényleg gáz amit csinálok, de csak ők vannak akik meghallgatnak, nekem meg valamiért jól esik kibeszélni magam.😅🤷♂️
Hogy szokjak le erről?
Megoldás: KÖLCSÖNÖS(!!!) figyelmesség. Az egyik arra figyel, hogy ne untassa a többit, a többi meg arra, hogy ne bántsa meg a másikat a közönyével.
Gyakorlatban: picit kevesebbet beszélsz (ahogy a buddhisták mondják: akkor szólalj meg, ha a mondandód értékesebb, mint a csend, amit megtörsz vele), ők meg lesznek szívesek azt a kevesebbet türelemmel meghallgatni.
Beszélgess a barátaiddal inkább, ha a családodat nem érdekli a napod. Ha ez nem működik, írj naplót.
De amúgy, szerintem ha te is meghallgatod cserébe őket, akkor ők is befogadóbbak lesznek.
Én mindig meghallgatom őket én vagyok a lelki szemetesládájuk🙂
Barátai meg nincsenek. Bár mikor voltak, akkor sem szerettem nekik beszélni az életemről, hisz nekik mindig csak a "jó arcomat" mutattam. Egyébként jó hallgatóság vagyok, apám sokszor órákig mesélt nekem én bólogattam és visszakérdeztem. Láttam hogy jól esik neki, hogy kibeszélheti. Ugyanez a tesómmal is sokszor megkérdezem hogy miújság, miért szomorú, ha épp az. Olyankor ő is sokat mesél.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!