Hogyan akarja valaki eldönteni, hogy helyes úton jár-e, ha ezt sem tudja, mit is akar igazán?

Egy pszichológiai weblapon olvastam: "Az egzisztenciális szorongások, olyan alapvető kérdések, amelyekkel pusztán emberi mivoltunk miatt kell szembenéznünk. Mivel mindannyiunk ideje véges, előbb-utóbb találkozunk az élet elkerülhetetlen bizonytalanságából fakadó kérdésekkel. Mi értelme az életemnek? Fontos vagyok másoknak? Fognak rám emlékezni? A megfelelő úton haladok?" Kérdezem én! Milyen kérdés az, hogy a "Megfelelő úton haladok?" amikor sokaknak fingjuk sincs arról, hogy mit szeretnének? Honnan dönthető el, hogy mi helyes és mi nem, egy céltalan társadalomban? Ez kb olyan, mint amikor egy "nagytudású" HR-es bekérdez az interún: "Milyen hibáid vannak?" Én ilyenkor visszakérdeznék: "Hiba? Az meg mi?" - hiszem, hogy nem hibáink vannak, hanem tulajdonságaink. Attól lesz hiba vagy erény valami, hogy milyen kontextusba és preferenciarendszerbe helyezzük. Mindig ezzel példálózom: "Rekedtes, fátyolos, mély hangom van. Ez hiba vagy előny? Hát attól függ! Ha mezzoszoprán operaénekes szeretnék lenni, akkor nyilván hiba, de ha pl telefonos ügyfélszolgálatos, akkor már nem biztos." Az emberek - tiszt. a kiv. - sokszor azt sem tudják, mit akarnak. Akkor mihez képest járnak "helyes" vagy "nem helyes" úton?