A kétgyerekes családok kisebb gyerekei el vannak nyomva?

Családfüggő. Van ahol meg az első van elhanyagolva.

Nekem 4 tesóm van. Együtt 5 en vagyunk, én születtem 3 ként, és úgy érzem kevesebb figyelmet kaptam mivel megszületett a 2 fiatalabb tesóm. Volt idő amikor nagyon féltékeny voltam az utánam született gyerekre. De most már semmi gond nincs közöttünk.

Szerintem én több figyelmet kaptam, mint nővérem.

Nálunk a testvérem (6 évvel fiatalabb, ő is lány, én is), ő volt sztárolva, és én voltam leszarva, elnyomva kb. Az ismerősöknél, barátnőknél is ezt látom, ritka, ahol a kicsi van elnyomva.

Normális családoknál egyik sincs elnyomva, de ahol gond van, ott elsöprő arányban figyeltem meg ezt a nagyobbik kárára. A kisebbnek minden is el van nézve, mert hát ő még kicsi.

Én kisebbik testvér vagyok és én el voltam nyomva. Nagy köztünk a korkülönbség, az egész családban nem volt egy korombeli sem, emiatt gyakorlatilag egyedül nőttem fel, nem nagyon foglalkoztak velem, második gyerekként már unalmas voltam ugye mindenkinek, a családi összejöveteleken csak félre voltam ültetve, hogy maradjak nyugton, csendben, míg a felnőttek beszélgetnek stb. Felnőttként sem érzem magam a családom tagjának.

Vidéki család, bátyám volt az első gyerek és az első unoka anyai és apai nagyszülőknek is. Ő volt A trónörökös. Amikor megfogantam az egész család ki volt akadva, hogy mi lesz így Lacikával, mamám hetekig fűzte anyámat, hogy vetessen el, de nem lehetett a szocpol miatt. Utána kiderült, hogy lány vagyok, ez sem segített. A helyzetemet tovább rontotta, hogy tesóm egy gyönyörű szőke hajú, kék szemű baba volt, én meg göndör, barna hajú, barna szemű, kövér, mamám szerint, mint az ördög, ami utána rám is ragadt. Szóval gondolhatod, mintha nem is léteztem volna.

Kicsi koromban inkább a húgom volt a kedvenc, családi összejöveteleken meg a nálam fiatalabb unokatestvérem.