A jó genetikájú emberek a társadalom privilegizáltjai?

Csak egy kérdés: mi az, ami adottság és mit tekinthetünk érdemnek?

Ha okos vagyok, az az én érdemem?

Ja jófej vagyok, jó a humorom, mert jó közegben szocializálódtam az az én érdemem?

Ha jó vagyok valamiben, pl jó a nyelvérzékem, tehetséges zenész vagyok, vagy ügyes sportoló, akkor ezek mennyire az én érdemeim és mennyire függnek az adottságoktól?

Igen, ha valaki nagyon buta (pl 60 alatti IQ-ja van) elkönyveljük szellemi fogyatékosnak, és sokmindent elnézünk neki. Viszont ha valaki kicsit buta, akkor szidjuk és felelőssé tesszük érte, hiszen nem szellemi fogyatékos, a határ felett van.

A külsővel is lehet pont annyit foglalkozni mint a belsővel. Lehet tenni azért hogy jobb legyen. Igen, vannak adottságaink, de nem csak külső adottságaink.

Nem: neked az igazi problémákat nem a rossz külső, hanem a rossz belső okozza.

Ma láttam a metrón egy csúnya fiút egy csúnya lánnyal.

Mindkettő VALÓBAN csúnya volt.

Teljesen jól kijöttek egymással.

Az tény hogy a kevésbé előnyös kinézetű emberek tényleg találkoznak megaláztatással, de én személy szerint ezt egy kicsit túldramatizáltnak tartom hogy mindig mindenhol lenézik őket, nem veszik őket emberszámban. És ezt úgy mondom mint egy szintén csúnya ember - A legtöbb megaláztatást iskolában szenvedtem el gyerekként és kamaszként. Felnőttként is találkozok hátrányos megkülönböztetéssel, az emberek távolságtartóbbak és közönyösebben bánnak velem mint egy szép emberrel, de nagyon ritkán találkoztam még olyannal hogy nyíltan legyenek extrém parasztok. Maximum a fiatalabbak azok akik bevállalják, és utcán kezdenek el beszólogatni egy teljesen idegennek. Ilyen eset is évente ha egyszer megesik.

Elönytelen a külsőm, de elfogadtam és nem csinálok belőle problémát. Amin tudtam azon változtattam, mint öltözködés vagy hajszín/stílus.

Meg egyébként a másik oldalnak is megvannak a hátulütői, sok előnnyel jár de vannak hátrányai is, amit sokan nem ismernek fel. Édesanyám és nővérem is nagyon előnyösen néznek ki, de például mindkettőjüknek nehéz a párkeresés mert mindenki a külsőségekből indul ki, és nem akar komoly kapcsolatot. A nővéremet annó bántották iskolában, mert az emberek nagy része ha meglát egy szép lányt akaratlanul is azt gondolja hogy "Szép, de biztosan a fél város átment rajta, biztos egy ribi, biztosan egoista és nagyképű a szépsége miatt". Szegény meg csak szerette volna élni a mindennapi életét anélkül hogy az emberek valótlan dolgokat feltételeznének róla. Az emberek jobban bánnak vele mint velem, kivételeznek vele néha, kedvesek vele, fizetik az italait is ha kell. De mindegyik csak azért teszi mert reménykedik benne hogy talán a kedvességért cserébe kap valamit. Nem azért mert ténylegesen érdekelné őket, mint ember. Gondolom hogy nem olyan jó érzés az hogy ha körül vagy véve emberekkel, akikről tudod hogy csak érdekből vannak ott, vagy csak azért mert dugni akarnak. Meg a negatív feltételezések sem túl jók, a "Szép nő, de egy ostoba és egoista ribi" sztereotípia meg nagyon nem segít senkinek.