Tényleg nem vagyok úgymond "tiszta fialás"? (A lentiek alapján.)

Csupán néhány pontot sorolok fel a létező rengeteg közül, amelyek az életem bizonyos szakaszait/tulajdonságaimat jelölik.

- Pszichésen/idegileg súlyos betegségekkel rendelkezem, amelyeket orvosok diagnosztizáltak és kezeltek/kezelnek, már 10 éves korom óta.

- Édesanyám vagy négy-öt alkalommal elvetélt, mielőtt én megszülettem volna, első gyerekként.

- Kisgyerekként (1-2 évesen) állandóan ugráltam le a lépcsőről, egyszer nem értek oda időben a szüleim, hogy elkapjanak, és lezuhantam, megrepedt a koponyám, kórházba kerültem.

- Lágyéksérvem volt néhány hónaposan, megműtöttek.

- Kötőszöveti gyengeséggel születtem, többek között úgynevezett bél-előeséssel.

- Anyai nagymamám véletlenül leöntött forró teával, szintén nagyon kicsi koromban. Kórházba kerültem: mellkasi égéseim voltak.

- Emlékszem, pár (2-3-4) évesen sokszor sírtam csak úgy esténként, mérhetetlen szomorúságot éreztem.

- Láttam/látni véltem szellemeket, illetve "rémnyomásaim", testen kívüli élményeim, furcsa álmaim, látomásaim voltak.

- Jólelkű és dolgos emberek a szüleim, de volt, hogy megvertek, egyszer a nadrágszíj csatos részével is, illetve anyukám rázott. (Türelmetlenek voltak hozzám, és hamar dühbe gurultak.)

- Szintén gyerekként, de már olyan 4 és 6 éves korom között tettem olyat, amit azóta is mélységesen szégyellek, illetve nagyon fáj lelkileg: megöltem több kiscsirkét, és egy-két kifejlett tyúkot is a nagyszüleim tanyáján (ahová nyaranta jártunk ki).

- Bár ellentmondásosan hangzik az előző pont után, de óvódásként (és most is) nagyon szerettem/szeretem a természetet, az élővilágot. Mindig elvonultam a többiektől, és bogarásztam/rovarásztam, vagy éppen békásztam egy bokor mögötti sarokban. Viszont ehhez hasonló helyzetekben gyakran mély és megmagyarázhatatlan lelki fájdalmat éreztem, és sírtam.

- Olyan 11-12-13 éves koromban terrorista akartam lenni, a média hatására. Akkoriban fegyvermániás is voltam.

- 13 évesen volt egy metálos (zenei) korszakom, ami 18 évesen visszatért, és azóta is tart. Valahogy mindig is vonzottak a történelmi "tematikával foglalkozó" számok. (Kelták, germánok, vikingek, szlávok, rómaiak, stb.)

- Valamiért nagyon tisztelem Caligulát, szinte a példaképemnek tartom, valamiféle lelki kapcsot érzékelek közöttünk.

- Foglalkoztat a spiritualitás, illetve az ezotéria/okkultizmus.

- Hajlamos vagyok gyűlölködni. Gyakran kifejezetten gonosznak érzem magam, máskor pedig érzékelem a bennem lévő jót is, és sok esetben belső harcokat vívok. Ilyenkor néha könnyezek is: siratom a bennem lévő pozitívumot, amit a rossz elnyom. Illetve: sírva simogatom meg a régi tárgyakat, amelyekhez sok, szép emlékem fűződik. Utálom az újat és a változást.

- Nagyon elhíztam az utóbbi két évben. Testi betegségek is jelentkeztek.

- Megszállottja vagyok az északi embertípusnak: imádom a tiszta, világoskék szemeket, szőke vagy vörös hajat, hófehér bőrt. (Amúgy nekem is fehér a bőröm, viszont sajnos sötétbarna szemeim, illetve barna hajam van, és néha mazochista módon felemlegetem eme negatív külső tulajdonságaimat, lelki fájdalommal keverve.)

- Sok, talán tényleg furcsának tűnő kérdést írok itt ki, már 2010 májusa óta (több, különböző regisztrációval).

- Újabban az incelség bizonyos jeleit észlelem magamon, de nem egyértelműen, mert néha büszke vagyok arra, hogy nem volt még párkapcsolatom és szűz vagyok.

- Nem voltam még önszántamból koncerten, sem pedig bulizni. Utálom a nagy tömeget, rosszul vagyok a nagyobb városokban is. Itthon töltöm a napjaim nagy részét, részben leszázalékolva, ugyebár pszichésen betegesen. (Rengeteg a tünet, hosszú lenne felsorolni.)

- Időnként valamiért rám jön a "tombolás". Akárhányszor beszélgettem a neten (chaten) - bármilyen csoportban is - különböző személyekkel, egy idő után mindig az lett a vége, hogy valamilyen ezoterikus, valóságtól elrugaszkodott okra hivatkozva keményen megmondtam nekik a véleményemet, összevesztem velük, majd kitiltottak onnan.

29 éves vagyok.