Mi az oka annak, ha valakinek nincs semmi igénye a változásra?

Nem engedi magát a jobb felé.

Ez olyan mint egy függőségben. Tudod, hogy meggyógyulhatnál de nem akarsz. Na ő ugyanígy van, valószínűleg nyugalmat talált a rosszban és nem mer lépni

Ezzel a jelenséggel én is találkoztam..

Az én családom nagyon szereti a változást. A házunkat szinte hétről hétre alakítjuk, újítjuk, valami kis bizbaszt mindig kell venni, díszíteni, fejleszteni, tehát értitek.

Feleségem családja a szöges ellentéte ennek. A házuk pontosan úgy néz ki mint 30 évvel ezelőtt, de minden, pontosan ugyan ott van ami 30 éve ott volt, ugyan ott, tehát el sem mozdítanak semmit.

Mivel én a másik verzióban nőttem fel, azt sajátítottam el, és amikor feleségeméknél laktunk még régen, mindig megpróbáltam jobbítani, újítani dolgokat, de teljesen egyedül voltam ezzel, és nem kaptam semmi támogatást.

Fel nem tudtam fogni hogy lehet úgy élni, hogy egyáltalán ne akard fejleszteni a helyet, ahol élsz. Tehát vannak nyílvánvaló, orbitális hibák a kivitelezésben a házon, és borzasztóan megnehezítik a hétköznapi életet, és már én voltam úgy hogy inkább saját pénzből veszek oda valamit mert már fáj nézni hogy mindenki leszarja.

A lista túl hosszú lenne az ilyen dolgokról...

Pedig pénzük igenis lett volna rá, csak az igény...

Amikor csak annyit kéne tenni hogy rászánsz fél óra munkát, és már egy akkora fejlesztést viszel véghez a házon vagy a kertben hogy az előző állapotával összehasonlíthatatlan helyzetbe kerülne pozitív irányba az egész, esztétikusabb, praktikusabb lenne... Na mindegy, alig vártam már hogy saját házam legyen és azt majd én fullozom, alakítom ahogy jól esik, ez így is lett szóval jó vége lett az egésznek az én oldalamról.

Amúgy asszonyéknál anyós csinál mindent a ház körül. Tehát ha valami kis újítás volt, azt vele tudtam együtt megcsinálni, após részeges, és csak fekszik a saját szemétdombján, nem alakít, nem csinál semmit, a ház körüli fenntartó jellegű munkákat megcsinálja, állatokat ellátja de ennyi. Az após apja is ilyen volt teljesen, ezt tőle örökölte. Az egész hozzáállását, úgy ahogy van. Amióta szegény meghalt, az após anyukája (a mama) alakítgatja a házát, fejlesztgeti. Asszony szerint a papa őt egész életében visszatartotta ebben. Ezt anyóson is látom. Ha (nem kívánom mert rendes ember) szegény apósnak az alkohol miatt bármi baja lesz, azon a helyen akkora fejlesztési hullám lesz mint ide Moszkva. Ezt látom anyóson. Ő hajlana rá.

Szóval összességében követni fogom ezt a kérdést, mert érdekel mire jutunk, ez tényleg egy létező és megosztó dolog.

Elégedett, csak te látod úgy, hogy lépnie kéne

A jobb élet lehetősége túl sok munkával/lemondással/erőfeszítéssel járna

Fél, nincsenek meg a képességei ahhoz, hogy lépjen

Mert feladták. Minek. Akármi is van, csak ugyanaz a szar marad, max két miliméterrel másznak rajta odébb. - Szerintem így gondolkoznak.

A szorongás totálisan lebénította őket, és teljesen beleragadtak egy helyzetbe, függőség és vagy kényszerbetegek...

Hatalmas mentális problémákkal küzdenek. Ezek az emberek nem élnek, nemis tudnak élni, és nem is akarnak élni. Nem lepődnék meg, ha nagy részük kifejezetten meg is akarna halni.

De ez csak az én gondolatom, lehet, hogy tévedek.

5

Nem mindenki mentális beteg attól, mert egy helyben toporog. Külső szemlélőként nem láthatunk bele senkinek az életébe. Sokan lépnének előre, de anyagi függésben vannak, és ha bele szakadnak sem tudnak tenni ellene. Nem egy ilyen embert ismerek. Csak a pénz hiánya tartja vissza attól hogy lépjen. Megpróbált már mindent, de ilyen albérlet árak mellett, nem tud eljönni abból a bizonyos mocsárból. És mivel nem 20 évesekről van szó, ezért még azt sem lehet mondani, hogy költözzön össze 2-3 másik emberrel.

Segítség meg nincs. És igen, egy idő után feladják, mert nincs más választásuk, esetleg csak a halál.

A kérdező másról beszélt.

Amikor van lehetőség, de igény nincs, és maradnak a trutyiban, semmin nem változtatnak, ami még csak nem is pénz kérdés.

De valóban igaz, hogy nem csak totál mentális betegség lehet, lehet, hogy így szocializálódtak, nem láttak más mintát, ez a kulturális szintjük.

Érthetetlen, hogy képes vagy számodra teljesen idegen emberek életével foglalkozni, - még jó, hogy leélni nem szeretnéd az életét.

Minden embernek más részletek fontosak az életében és a lehetőségei is személyre szabottan mások.

Engem az sem érdekel, ha naponta meszeled más színűre a hálószobádat, de hogy más mit (nem) tesz a környezetében, ahhoz semmi közöd - mind addig, amíg nem kényszerülsz arra, hogy egy fedél alatt élj vele!

Én például elfogadom, de nem nagyon örülök annak, hogy van egy örökmozgó alsó szomszédom, aki ha kell, ha nem fúr-farag a nap legkülönbözőbb szakaszaiban. Mint írtam, elfogadom, - mert kénytelen vagyok elfogadni a személyre szabott hülyeségét és nem bénulhat le mások miatt, - de amikor egy fárasztó nap után haza jutsz, - ahol az emberek többsége békét, megnyugvást, nyugodt pihenést remél - és egyszerűen lehetetlen küldetés a pihenés, mert ilyen ember lakik a környezetedben, akkor nem túl kellemes otthon lenni. Végül is igaza, van: ha éppen nem ugat a kutyája minden különösebb ok nélkül és kedve szottyan csörömpölni, akkor menjen le mindenki az utcára csövezni, ha "nyugalmat" akar - csak azért, mert ő nem tud mit kezdeni magával. Ez így helyes! -Szerinted!

Az meg már egy újabb fejezet, hogy miért kell mindenféle "biszbaszt" bezsúfolni egy lakásba, teleaggatni vele mindent, ha minden betölti a lakásban a funkcióját és működőképes! (?)

Van egy másik aspektusa is a változásra való igénynek, - a politikai!

A magyar politika azzal az egyetlen szóval foglalható össze, hogy hiteltelen!

Az emberek elég nagy hányadában benne van a félelem, hogy amennyiben senkire nem szavaznak, akkor egy olyan állapot előidézését segítik elő a passzivitásukkal, amelyek számukra végzetesen is végződhetnek, éppen ezért a számukra legkevésbé ártalmasnak vélt rosszra voksoltak a szegényes választékból. Az igazi bátrak azok voltak, akik következetesen felvállalták, hogy nem választanak senkit egy olyan választékból, amelyből egyik csoport sem képviseli az értékrendjüket! Nem tartozom közéjük, - ha úgy tetszik, én is gyáva voltam, - mert a számomra legkevésbé ártalmasnak vélt társulatra szavaztam, de ez nem változtat semmin!