Mi jellemzi a nárcisztikus embereket? Mit lehet tenni ellenük? Van ilyen a környezetedben?

Nagyon sok változata van ennek a zavarnak. Az gyerekem apján is pl.akkor üt ko amikor sorozatos kudarc éri. Most is ilyen állapotban van,elhagyott minket. Azóta csak züllik és keresi a csodálatot más embereknél. Nekem persze ez fáj,hisz szükségem lenne rá.

De azt kell mondjam,hogy nem. Ők ezt nem fogják fel mert természetesnek veszik “én ilyen vagyok” alapon. Mindenki hibás csak ők nem … nehéz ügy.

Igen, van. Dióhéjban: megjátssza az érzelmeit és csak akkor keres, amikor szüksége van valamire.

Én már érzelmileg leépítettem a kapcsolatot, és próbálok egy felszínes viszonyt fenntartani. Ő viszont pont egy ilyen felszínes kapcsolatban funkcionál jól, hiszen nincs jelen az érzelmi kötődés, de bármikor előhúzhat, ha épp szüksége van valamire. Az ilyen emberek nem fognak kommunikálni, nem tisztelnek meg egy olyan beszélgetéssel, amikor elromlik valami, hogy “figyelj, jó lenne pár dolgot átbeszélni a kapcsolatunkban, hogy eldöntsük merre tovább”, hanem tettetik, hogy minden rendben van és közben szemrebbenés nélkül használnak, ameddig magadtól nem lépsz le vagy te nem húzod meg a határokat.

Ha egy egészséges személyiség már nem akarja tartani veled a kapcsolatot (még ha nem is mondja ki nyíltan), akkor haszonszerzésre sem akar használni.

Az én nárcisztikus ismerősöm nagyon, nagyon üres. Nem úgy, mint egy borderline, hanem inkább közömbös, nagyon hűvös és távolságtartó. Nincs véleménye semmiről sem vagy csak nagyon kevés dologról (mindig azt mondja, amit elvárnak tőle), nem érez affektív empátiát (mindig elmondja, hogy sajnálja, rosszul érzi magát, de nincs mögötte valódi érzelem). Az utóbbit onnan vettem észre, hogy amikor szakítottam a párommal, akkor 2 barátom automatikus próbált vigasztalni, mindketten megkérdezték, hogy hogy vagyok, miben tudnak segíteni, szeretnék-e meginni velük valamit, stb. Kivéve őt, igazából még soha nem láttam annyira közömbösnek, mint akkor. Odaböfögött egy “sajnálom:(“-ot aztán csókolom. Egyszer el is mondtam neki (ekkor még nem tudtam, hogy nárcisztikus), hogy mennyire rosszul esett, hogy nem próbált megvigasztalni, nem hívott el meginni valamit. Erre azt válaszolta, hogy nem tudta, hogy ilyenkor ezt kell csinálni. Azaz fel sem merült benne, hogy megkérdezze, hogy vagyok.

Ha később megkérdezte, az szimplán csak tanult viselkedés volt.

Sokszor gondolkodtam azon, hogy nem pszichopata-e, de mivel kóros önbizalomhiánya van, ezért a nárcisztikus sokkal valószínűbb.

Többféle nárcisztikus létezik, vannak dühöngő, grandiózus nárcisztikusok is, akik mindenáron el akarják nyomni a másikat, hogy saját magukat fényezzék. Velük sem egyszerű, picivel talán megterhelőbb is. Velük felszínes kapcsolatot sem érdemes tartani szerintem.