A te empátiád mennyire feltételhez kötött?

olyan 50%ban.

50%ban alapból adott, 50%ban pedig kiérdemelt, vagy épp nem.

Mondjuk vásárláson,mérlegelésben, pszichologusnál, anyakönyvvezetőnél, volán mögött, utazóként, ismerősökkel, hegyekben, közterületen, ülve padon, hintaszékben, mosolyogva esöben, sírva napsütésben, vagy telefonálva épp 20 emelet magasról ugrás közben??

Hallod amit mondok??!

Inkább úgy fogalmaznék, hogy minden jóindulatom elillan, ha azt látom, hogy valaki kártyaként akarja bejátszani a nyomorát vagy visszaél a helyzetével.

Egyszerű példa, alapvetően rugalmas vagyok, sokszor ajánlom fel a segítségem spontán. De sok gyerekest legszívesebben felrúgnék meg elküldenék a qrva anyjába, mert úgy viselkedik, mint egy igazi féreg. Jaj, a pulya miatt 2 órával kevesebbet dolgozik, jaj, a pulya miatt engedjék őt előre, jaj, a pulya szomorú lesz, ha nem veszi meg neki az adott cuccot, adjam oda x ezerrel olcsóbban. Nem csak a gyerekesek csinálják ezt, vannak emberek, akik az öreg kártyát játsszák be, mások a mensi kártyát (én is nő vagyok, tudom milyen édesem, de a kötelességek nem szűnnek meg attól, hogy a nyakunkba veszünk egy gyereket vagy megváltozik a fizikai állapotunk). Szeretem a segítséget felajánlani és szeretem olyanoknak adni, akik úgy kérik, hogy mellette igyekeznek. Mikor valaki elfingja magát, hogy mindenki pattogjon neki, mert neki a saját hülyesége miatt most bonyolultabb az élete, akkor nincs bennem empátia, bocs. Szívesen segítek, de nem egy olyannak, aki tüneti kezelésre számít és arra, hogy a világ idomuljon hozzá. Az ilyen ember húzzon a qrva anyjába bocs.