Aki semmit nem csinál, miért hiszi azt, hogy annyi mindent megcsinált már ?

Most számoltam, nekem is 6 ébresztőm van. Egész egyszerűen 7:30-8 előtt nehezen ébredek fel, függetlenül attól, hogy mikor feküdtem és mennyit aludtam. 5 percenként szólnak az ébresztők és van, amikor az első 3 beleépül az álmomba. A negyediket kezdem felfogni, hogy kora reggel van és lassan fel kell kelni.

Viszont a semmit se csinálás...

Nekem lakótársam volt anno, én 24, ő 22.

Nem dolgozott, mert válogatott meg panaszkodott hátfájásra, lábfájásra.

Tartozott nekem lakbérrel.

Dolgoztam, esti OKJ-ra jártam, vezetni tanultam, orvoshoz jártam, de utána mosogattam, hogy legyen helyem, takarítottam, hogy ne hányjak.

Aztán beiratkozott valami OKJ-ra, ami szintén esti vagy hétvégi volt vagy nem tudom, de továbbra is válogatott a munkákban és ekkor már egyre többel tartozott nekem.

Ekkor kiraktam.

Közben nagy katolikusként szervezett mindenféle találkákat barátokkal, ami szentfazék alkalom volt, ott is és sokszor máshol is hangoztatta, hogy

Az ember amikor azt érzi, nem bírja, még háromszor annyit bír,

Meg hogy küzdeni kell, csinálni kell, akarni kell,

Minden fejben dől el

A nem tudom milyen valláskárosult tábort emlegette, ahol hideg vízben fürödhettél 2 percig meg ha késtél, 200 guggolás.

Ilyenekről papolt.

Van egy ismerősöm, pesti lakást toltak alá, 10 (!) évig csinált egy egyetemet, közben egy esti OKJ-t, néha diákmelózgatott és amúgy otthon meresztette.

Ezek után szült kettőt egymás után.

Ő is arról papol, hogy menjél, csináld, sokat bírsz, miabajod a munka melletti esti egyetemmel, mi a bajod ezzel azzal, xy miért nem vállal másodállást stb.