Egy mások számára furcsa ember hogyan változtathatná meg magát, hogy elfogadják?

Egész életemben kerestem az okokat, miért nem sikerül sehol igazán egy csapatba tartoznom. Volt két igaz barátom (az egyik sajnos meghalt), illetve 1-2 ember időnként meghív valahová, ha nincs senki más, de pl. munkatársak, régen iskolatársak mindig kihagytak mindenből, nagyobb csapatba már nem kellettem. Visszahallottam időnként, hogy "fura" vagyok XYZ-szerint is, de szembesítéskor arra már nem tudtak soha érdemi magyarázatot adni, hogy mit is értenek pontosan ezalatt. Nem lennék alapból társaságkerülő, de valamiért irritálok másokat, úgy vettem észre. Arra gondoltam, talán az lehet a gond, hogy nehezen fejezem ki az érzelmeimet, nem bírom, ha megérintenek, a viccek értelmezése nem könnyű számomra (ha én próbálok humorizálni, azon nem nevetnek, de időnként ha komolyan mondok valamit, azon meg igen). Az arcvonásaim nem tükrözik az igazi érzéseimet (azt gondolják, szomorú vagyok, haragszom, pedig otthon próbáltam a tükörben, hogy ne vágjak olyan arcot, de kívülről nyilván nem látom magam). Hogyan lehet ezeket megtanulni, hogy olyan legyek, mint a "normálisak"? Könyv, videó, tapasztalat, bármi érdekel, akár gesztusokról szóló, akár megfelelő mondatok adott szituációkra (mit illik mondani és mit nem, ha valaki nagyon beteg/szomorú stb). Nagyon hiányzik a társaság.