Mit kezdjek ezzel a tulajdonságommal?
Soha nem voltam maximalista, soha nem vártam el magamtól túl sokat, a szüleim sem és a környezetemben lévő emberek sem. Az iskolában soha nem érdekeltek a jegyeim, mindig is jó tanuló voltam, de soha nem kitűnő, nem is törekedtem rá, semmi bajom nem volt azzal, ha egy dolgozatom rosszul sikerült vagy ha valamiből nem 5-öst kaptam, pont nem érdekelt.
Viszont olyan 15 éves korom óta, amióta valamennyivel céltudatosabb lettem, azokra a dolgokra érzékeny vagyok, amik érdekelnek és amik fontosak nekem. Ha valami ebben az esetben nem sikerül úgy, ahogy akartam, ha valamit elrontok, nem megy olyan jól, akkor már ki vagyok akadva vagy csalódott vagyok, pedig senki nem születik profinak, mindenki elkezdte valahol a dolgokat.
Tisztában vagyok a rossz tulajdonságaimmal, de ha valaki, főleg ha az adott ember fontos nekem, kritizál, akkor ki tudok akadni, meg tudok sértődni. Ha alaptalanul mondanak rólam rossz dolgokat, pláne, pedig ha alaptalan, foglalkoznom sem kéne vele. Szóval elég érzékeny vagyok, már túlságosan is.
Használd.
Mostanában ez a pedál hozzáállás nagyon támogatott, korábbi éveimben én is ilyen voltam, és akkor úgy összeálltak a dolgok, na.
Viszont mivel a saját maximalizmusomban en mentem tönkre, elhagytam, azóta vergődök a semmiben, évtizedeket kukáztam.
Összefoglalva, nem tudom mi kell ide, hogy boldogulni is tudjon az ember, de ne is menjen tönkre a nagy boldogulásban.
Esetleg próbálj magaddal szemben türelmesebb lenni. Ne az egész folyamat es tanulás végét nézd, hogy majd a lépcsőn ha felmész milyen kilátas lesz a tizediken, hanem mindig csak a kövi lépcsőfokra koncentrálj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!