Céltalanul tengődni az életben?

Ha Kövér Lászlót akarnám idézni, akkor pince, kötél, jó erős gerenda...

A rosszindulatú viccet téve, nézzük meg a helyzed: van valamilyen szakmád (jobb esetben, ha nincs, akkor csak még rosszabb), tehát dolgozol valahol és ez predesztinálja a helyzeted. Tehát nem vagy már 20 éves, hogy nekiállj valami teljesen új kitanulni. Tehát nincs mozgástered. Írod, van családod. Őket sem lehet lecserélni, legalábbis a gyerekeket, szülőket egyáltalán nem, feleséget esetleg, de ahhoz először kéne egy új jelentkező. Ez is off, ezekben sem lesz változás már az életedben. Viszont új hobbikat kereshetsz magadnak. Kezdj el sportolni, bármilyen sport jó, csak adjon egy új közösséget. Családos, dolgozó ember másra nincs lehetősége, sajnos ez van. Lehet lepontoztok, de akinek van egy munkahelye, hónapról hónapra él, vannak gyerekei, családja, az társadalmilag olyan szinten kötött, hogy nem nagyon van mozgástere. Ez a szomorú valóság.