Mindenkinek van lelki problémája?

Elképzelhető, viszont van, aki tudatosan csak élni akar, és az élet szépségeit keresi, miután az összes elé gördülő akadályt leküzdötte.

Mindig a problémákon kattogni.....ahhoz az élet rövid.

Igen, ismerek. De az, hogy valaki rendben van, nem azt jelenti, hogy soha semmi rossz nem történt vele és soha semmivel nem kellett megküzdenie.

Van egy ismerősöm, extrovertált, sikeres, közvetlen, sugárzó személyiség, tényleg jó vele lenni, látszik, hogy előre mutat az élete a gondolkodásmódja miatt.

Az apja lelki terrorban tartotta kamasz korában, utána anorexiás lett, utána minden energiáját a sportba és a tanulásba ölte, szétstresszelte magát miatta, rettenetesen gátlásos és önbizalomhiányos volt. Ő maga mesélte az egész kálváriát, illetve ismerem egy volt osztálytársát, aki szemtanúja volt a legrosszabb éveinek. Mikor leérettségizett, felkeresett egy jó szakembert, akivel majdnem egy évig dolgoztak azon, hogy helyére kerüljenek a dolgai. Azt is mesélte, hány naplót írt tele a saját küzdelmeivel, mennyit sírt, szenvedett, mire legyűrte a régi sebeit.

De úgy látszik, egyben van és a sok szar ellenére milliószor jobban járt, mint azok, akik még maguknak sem ismerték el, hogy szükségük van terápiára.

Én most kezdtem el szakemberhez járni, hasonlóan pozitív eredményeket remélek, bár nem indulok ennyire mélyről szerencsére. Inkább a produktivitással és a stresszkezeléssel van bajom.

Az, hogy valaki emberien tökéletlen és hoz rossz döntéseket, érzi magát néha rosszul, vannak neki nehezebb időszakai, nem nevezhető lelki problémának...

Azért ne várjunk már olyat az embertől, ami természetéből adódóan nem elvárható.