Miért jobb az ha valaki képmutató?

Sziasztok.Például a munkahelyemen is azt tapasztalom,hogy a felettesem utál engem.A munkámmal maximálisan meg van elégedve. Tőle tudom,Ő mondta nekem,hogy példaértékű a munkásságom és,hogy engem nem kell irányítani,mert önállóan dolgozom.Én kimondom,amit gondolok.Ha nem tetszik valami,azt is elmondom. Ha nem értek egyet,hiába mond a felettesem A-t,én akkor is B-t mondok,ha nem értek egyet vele.Nem kell engem szeretni,mert nem azért megyek be,hogy szeressenek,vagy,hogy bárkit lenyűgözzek. De az miért jobb,aki a másik háta mögött beszél,a szemébe pedig vigyorog?Vagy aki a másikat a háta közepére se kívánja,de ha találkozik vele,akkor jópofiznak? Miért jobb az,akinek szar a munkája,felelősséget nem vállal,hanem a végtelenségig tagad,hogy nem Ő volt (Biztos forrásból tudom),de mégis az a jó,mert azzal lehet jópofizni,viháncolni? Nem jobb,tisztességesebb az őszinte beszéd? Szerintem sokkal egyszerűbb úgy az élet. Legalábbis én mindig tiszta lelkiismerettel fekszem le,mert a tetteimért is vállalom a felelősséget úgy szakmailag,mnint emberi tulajdonságok vonatkozásában.