Ha 20-30 között nem tanultam és dolgoztam rendesen, akkor lehet még belőlem sikeres ember?

#3:

"Büszke szeretnél lenni magadra? Mitől lennél az?"

Pl. ha valaminek nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkező szakértője lennék, akinek már publikációi vannak, és már PhD szintnél tartanék. Most ez elrugaszkodottnak hangzik, de a képességeimből futna rá, meg tanultam külföldön, szóval ez nem a lehetetlen álom kategória, csak a személyiségem olyan, hogy nem sikerült nyugodtan végigcsinálnom egy saját víziót. Meg úgy általában nem belső önbecsülés szerint élek, hanem a külső elismerésre, a felmutatható eredményekre, a társadalmilag is értékelt sikerre vágyom és nem igazán tudok "csak úgy" elmerülni valamiben a saját örömömre, mint régebben. Márpedig aki valóban sikeres, az így szokott azzá válni.

Én erről nem igazán akarok lemondani, mert egyszerűen nagyon rosszul érzem magam a bőrömben úgy, hogy nem értek valamihez és nem tanulok folyamatosan. Én ebben vagyok jó. Ezt szeretném visszaépíteni valahogy.

"Vagy szorítkozzunk kisebb lépésekre: mitől éreznéd úgy, hogy elfogadható a teljesítményed? Sem nem rossz, sem nem jó, olyan kényelmes, kielégítő: ha éppen büszke kifejezetten nem is lennél tá, de úgy rá tudsz bólintani, hogy ez így rendben van?"

Értelmes és jó fizető munka, több lábon állás, lehetőleg külföldi kapcsolatok és országokon átívelő munkavégzés (nekem ez egy elvem, mert meggyőződésem, hogy Magyarország túl kicsi ország, és nagyon kiszolgáltatott az, aki nem teheti meg, hogy több lábon álljon, több nyelven beszéljen, több bázisa legyen).