Jóképű ember lehet nem fotogén alkat?

A dolog összetett. Egyrészt van egy pszichológiai oka. Saját magadat tükörben szoktad csak látni kívülről sosem. Sőt a hangodat is csak belülről, a saját koponyád torzításának keresztül hallod. Ezért furcsa az embernek minden fénykép, video és hangfelvétel. A természetes belső képed önmagadról totálisan más, mint ahogyan mások kivülről látnak-hallanak, mert te máshogyan látod-hallod magadat. Mivel tükörben szokta magát az ember látni, eleve tükörképhez van szokva, viszont az arc nem teljesen szimmetrikus, ezért máshogyan hat tükrözve. Nem biztos, hogy meg lehet mondani, hogy miben, hogyan más, mégis érezzük a különbséget. Mi magunkról általában a tükörképet érezzük helyesnek, míg mások nem. Éppen ezért szoktak a telefonok alapból tükörkép szelfit menteni, mert azt sokan érzik jobbnak magukról és ezt külön ki kell kapcsolni, hogy ne így mentse el a telefon.

Illetve az is befolyásolja a képek értékelését, hogy nem csak külső szemszögből készülnek, de egy kiragadott pillanatot ragadnak meg. A tükörben folyamatosan látjuk magunkat, ahogyan mozgunk, grimaszolunk, úgy változik, velünk együtt él. A fotón ki merevedik a pillanat, egyetlen pillanatnyi arcunk látszik csupán, ami nem biztos, hogy a legjobb, de nem változik. Na meg ha éve utálod hogy fotóznak, akkor az eleve olyan viselkedést, testtartást és arckifejezést is vált ki belőled, ami természetellenes, kellemetlen, rossz hatású lesz.

A jó hír, hogy minél többet fotóznak/videóznak valakit, annál jobban hozzászokik az ilyen helyzetekhez. Oldottabban tud időbe viselkedni, magától is jobb arcát tudja mutatni és meg is tanulja, mit hogyan tud tenni érte, hogy így legyen. A kép és hangfelvételekhez is jobban hozzászokik idővel az ember, ha sokat látja/hallja magát viszont. Egyre jobban összhangba kerül a belső, fejedben elő önkép a külső valós képpel, egyre jobban megszokod a rólad készült felvételeket, kevésbé látod őket idegennek, rossznak.

Matematikailag is igazolható, hogy minél több kép készül rólad, annál nagyobb arányban lehetnek köztük jobbak, több képből a legjobbat kiválogatni is több esélyed van. Ha ezt a statisztikai valószínűséget még javítod a saját fejlődéseddel is, meg a fotós tudásának, rutinjának javulásával is, akkor garantálható a jobb eredmény.

Másrészt van a dolognak egy fotográfiai oldala is. Igen, a fényképezőgép torzít. Mindegyik gyújtótávolságú lencse máshogyan torzít. Talán rémlik még az általános iskolai fizika tanulmányokból, hogy az egyik lencse nagyítja a képet, míg a másik kicsinyiti. Na fotózásban ez még összetettebben jelentkezik. Sőt minden távolságból használva is máshogyan hat a torzításuk az elkészülő képre. Egy fotósnak ezzel tisztában kell lennie, hogy a lehető legjobb kép készüljön, általában a legkisebb, vagy legkedvezőbb torzítást kell választani ez általában 50-85 mm körül szokott lenni, nem 15-30 mm mint ami a telefonok kamerája. De van amikor más gyújtótávolság megfelelőbb, semmi sem törvényszerű.

Az sem mindegy milyen szögből fotóznak. A fények és árnyékok is teljesen más hatást tudnak elérni, eltérő hangulatot, arckifejezést, karaktert tudnak kölcsönözni az embernek. A különféle pózok, testtartások is nagyon meg tudják változtatni az arckifejezést. A hangulat is nagyon sokat számít. Fotósok régóta szokták mondani, hogy amatőr modellt fotózva az első tekercs filmet nem is érdemes befűzni a gépbe, mert úgyis el kell az egészet használni, mire hozzászokik, hogy instruálják, fotózzák lelátó annyira a szokatlan helyzetben, hogy természetessé válik. Portré fotósok szoktak mondani, hogy egy kicsit pszichológusnak is kell lenni, tudni kell bánni az emberrel. Nem véletlen, hogy a legtöbb híres ember emlékezetes portréjának története arról szól, hogy mit mondott vagy kérdezett tőle a fotós, amikor az adott arcot vágta. A jó képek akkor szoktak készülni, amikor a fotós olyat tud mondani vagy kérdezni, ami kizökkenti, elgondolkodtatja, visszaemlékezésre készteti, vagy megnevetteti a fotóalanyt.

Tanulság: A gép mellett az emberhez is értő fotóssal fotóztasd magad, aki a fényekhez és pózokhoz, testtartáshoz is ért, de főleg az időt szánd rá a fotózásra, hogy ellazulj, megnyugodj, hozzászokj, hogy fotóznak és minél több jó képet csináltass magadról és arra is adj időt magadnak, hogy megszokd a rólad készülő képeket!

Az igazolványkép egy teljesen más kategória, mint a hagyományos portré. Mindig is az volt, de az utóbbi időben sokat változott is. Elvben ott a felismerhetőség volna a cél, de újabban ezt egyre kevésbé lehet kijelenteni a magyar iratoknál.

Régebben hozzáértő fotós csinálta az igazolványképeket is. Néhány éve (évtizede?) rászoktak arra, hogy az okmányirodában webkamerával egy irodista csinál olyan-amilyen igazolványképeket. Ráadásul még valamilyen szoftveres lebutítással is annyira átalakítják, hogy sok esetben még az sem felismerhető a kép alapján, hogy fehér vagy fekete a bőrszíne valakinek, nemhogy felismerni lehetne a kép alapján.

Útleveleknél, vízumoknál akár országonként is eltérhetnek a szabályok, hogy miknek kell megfelelnie az igazolványképnek. Sok esetben speciális előírások, szabályok vonatkoznak rá. Általában a méreteken kívül főleg olyanokat írnak elő, hogy fehér háttér előtt kell készülnie, mindkét fülnek látszani kell, szemeknek nyitva kell lennie, se mosoly nem lehet, se szemüveg, se árnyék, vagy hajtincs nem takarhatja az arcot, stb.