Miért él az a köztudatban, hogy a pedagógusnők kedves, aranyos, jótét teremtmények?

Nekem ez a Nagykarácsony című film tett be ezzel a dologgal kapcsolatban, amit most vetítenek a mozikban.

A történet szerint, egy tűzoltó meg akarja kérni a barátnője kezét az emelőkosárból, az ablakon keresztül. Mikor is meglátja, hogy a barátnője egy másik pasival van éppen a lakásban. Ekkor Arnold a tűzoltó, kiesik az emelőkosárból. Túléli, de tériszonyos lesz. Emiatt lefokozzák és a karácsonyi vásárban kell szolgálatban lennie, ahol megismerkedik a éppen betlehemi műsort készítő kedves, bájos tanítónővel. Aki segít Arnoldnak lekűzdeni a tériszonyát. Persze ekkor megjelenik az ex, aki újra akarja kezdeni, de kiderül Arnold tériszonya és akkor az ex azt mondja, hogy hozzá nem illik egy ilyen pasi.

Ez a film. De a valóságban szerintem sokkal inkább illene a hűtlen, felszínes, nem elfogadó barátnő szerepe, egy padagógushoz. A valóságban szerintem egy nagyképű pedagógus, sosem állna össze egy csóró, diplomátlan tűzoltóval.

Legalábbis, nekem ez a tapasztalatom. Volt 3 pedagógus barátnőm is, de mind három egy felszínes, anyagias, erkölcstelen nő volt. Persze nem általánosítani akarok, csak a saját tapasztalataimat írom le.

Tehát a kérdésem, hogy miért él a köztudatban ez az úgynevezett "rendes nő" kép a pedagógusokról, mikor a (tapasztalataim szerint) a valóságban teljesen mások? Szerintem ha már oktató-nevelő munkát végez egy pedagógus, akkor éljen egy példamutató életet.