Mi a benyomásotok a szégyellős emberekről?

Nem szoktam ezt figyelni, mindenkinek megadom a magánszféráját, és nincs ebből gond.

Párkapcsolatban már volt szégyenllős csajom, kicsit zavart mert soha nem akarta lehúzni a bugyiját, de ennyi...nem egy nagy dolog.

Az a benyomásom, hogy ők nagyon kritikusak , és saját bizonytalanságukat néha hajlamosak másra is projektálni. De alapvetően nagyon is jó emberek, csak picikét kell hozzájuk több türelem. Néha megéri, néha nem.

Viszont óriási nagy élmény, amikor sikerül valakiről levetkőztetni a gátlásait (például csajról levenni a melltartót úgy, hogy előtte az exeivel mindig csak melltartóban szexelt).

En szegyellos vagyok, es gyakran csendes. Keptelen vagyok sokszor valamiert kimondani azt, amit igazan gondolok, es nem tudom hogy hogyan tudnek ezen valtoztatni. Tulsagosan erdekel az, hogy ki mit gondol rolam. Bármennyire is feszengek, es erzem magam rosszul mindig probalok mindenkivel nagyon kedves lenni, de sokszor van hogy nem tudok elegge beszedes, izgo-mozgo lanyka lenni, es ebbol adodoan nagyon keves baratom is van sajnos. Kislanykent is ilyen voltam, es pokolian nehez ezen valtoztatnom, pedig 22 eves vagyok.

Nalam a szegyelloseg abban nyilvanul meg, hogy altalaban nem tudom magam megvedeni, elfogadom az adott szituaciot, es sokszor olyan dolgokra is igent mondok, amire nemet mondanek legszivesebben. Bar onmagamban, legbelul tudom hogy rendkívül 'harcos' lélek vagyok, valahogy megsem tudom megmondani azt, amit oszinten gondolok. Bizonyos tarsasagokban inkabb csendben vagyok, hagyom hogy masok beszeljenek, en csak hallgatok. Mikor a tarsasag eloszlik, es mondjuk egy emberrel ketten maradunk, mert mit tudom en, mondjuk egy busszal megyunk akkor rendkívül kellemetlenul érzem magam, mert láttam hogy másokkal milyen felszabadult es boldog, velem meg nem nagyon beszélget. Tenyleg nem tudom hogyan tudnek ezen valtoztatni, nekem ez evek ota tarto harc onmagammal, es meggyozodesem, hogy sokan egyaltalan nem szeretnek engem ez miatt. Pedig szeretek beszelni, csak nem tudom, en ilyen fura vagyok. De kivancsi vagyok arra, hogy ki mit gondol az ilyen emberekrol

Nekem az a véleményem, hogy egyáltalán nem kéne szégyenlősnek lennie senkinek, legalább is a saját neme előtt biztos nem kéne.

Én egyáltalán nem vagyok az, bárki előtt át öltözök teljesen, legalább is más fiúk előtt. Legyen az kicsi, nagy, öreg vagy fiatal.

Szerintem az a normális, ha nem szégyenlős az ember. Mert így születik. A ruha az csak egy plusz dolog az ember életében. Ha tehetném, mindenhol meztelenül lennék.

És a gyerekeimet így is fogom nevelni, hogy otthon meztelenül leszünk.

22/f vagyok.