Szerintetek mi lesz azokkal az emberekkel, akiket a szülei tartottak el 20-on/30-as korukig, miután elvesztik őket? Mit csinálnak munkahely, megtakarítás, diploma stb nélkül?

23 évesen dolgozgattam életemben először. 25 évesen végeztem rendszeres, érdemi és szakmai munkát először. A seggem alá toltak egy lakást is, mikor lett normális fizetésem, hogy fokozzam a gyűlöletet irányomba.

Hála ennek, nem kell kuporgatnom a pénzt, hanem tudom segíteni a szüleimet, tudom élni az életem és a harmadik egyetemi végzettségemen dolgozgatok munka mellett, nem pedig azon, hogy ki tudjam nyögni a bérleti díjat.

De tisztában vagyok vele, hogy egyesek szemében nem képviselek emberi értéket és a munkám/eredményeim sem, mert egyesek szemében csak az él normális, tiszteletre méltó életet, aki a nulláról indult és nélkülözött. 😅

Ha elveszteném a szüleimet, az két dologgal járna: mérhetetlen szomorúsággal és űrrel, mert imádom őket...

...és plusz 60 millió forint örökséggel.

"Aki ilyen sokmilliós ingatlanokat örököl, az nyilván él, mint Marci hevesen (mint a fentebbi válaszolók), de aki egy lepusztult vidéki panelt, annak muszáj dolgozni."

Ja, de az is előrébb van egy lepusztult vidéki ingattlanban... élni abban is lehet, előteremtenie meg nem kellett, azért már onnan is el lehetbindulni... sokan vannak akik bármit megadnának egy lepusztult vidéki házikóért.

Én 55 éves vagyok, anyukám és apukám is élnek még, 75 és 83évesek, de mondok jobbat, 2 nagymamám a háromból, mert, hogy nekem 3 volt, is élnek 87 és 81 évesek... apukám anyukája tavaly halt meg, 99évesen.

30 évesen igaz nemnotthon éltem, de még teljesen szüleimre voltam utalva, csak 40éves korom felett kezdett úgy alakulni az életem, ahogy mindig is szerettem volna...

Az embernek mint lénynek erős alkalmazkodóképessége és túlélési ösztöne van. Ha belekerül egy helyzetbe akkor alkalmazkodik és megpróbál a helyzettől függően reagálni.

Magyarul nagy valószínűséggel elmegy dolgozni és megél mint mindenki más.