22 évesen ez teljesítmény?

Tudod, kérdező, szép dolog a tudatosság csak nem szabad túlzásokba esni. Amikor teljesítményről beszélsz, az olyan, mintha célba értél volna. Pedig még az út elején vagy. Ne teljesítményre törekedj tehát, hanem arra, hogy éld az életedet, és ne csak túléld azt. Legyél ott, és csináld azt, amire az aktuális életkorod predesztinál. Gyerekként játssz, kamaszként csinálj hülyeségeket, és gyűjtsd be az érte járó pofonokat, 22 évesen csajozz ezerrel, ismerd meg, tanuld ki a női gondolkodásmódot, lelkivilágot, mert később sokkal nehezebb lesz talpra kecmeregni egy balegyenes után. Közben lassan döntsd el, merre tovább, tervezd meg a célhoz vezető utadat, térképezd fel az utadba kerülő akadályokat, és készíts B tervet. És soha, de soha ne legyen lelkifurdalásod, vagy rossz érzésed azért, mert mások "előrébb tartanak", mint te. Legyen az az ő bajuk, a te életedben te vagy a legfontosabb személy, adj meg tehát neki mindent.

Tudom, nehéz ez, hiszen ömlik a médiából a ma divatos szemlélet. Saját csemetéimnek is rojtosra pofáztam a számat, mire megértették, hogy nem a teljesítményükre akarok büszke lenni, hanem boldognak szeretném látni őket. Nem két diplomát várok tőlük, hanem hogy találják meg a helyüket a világban.