Régen engem mindig könnyen leugattak meg leoltottak, de most már mindig elég kegyetlenül szólok vissza és látom hogy megijeszti az embereket, és ki is szállnak a vitázásból?

Oké, egy szociális zavarokkal küzdő agresszív kismalac vagy. De mi a kérdés?

Engem érdekelne, hogy sikerült így megváltoznod. Én a vallásos családomban bocs hogy élek nevelést kaptam, ami miatt egész gyerekkoromban szekáltak a kortársaim. A felnőttek annyit voltak képesek mondani, hogy ne figyeljek oda, majd megunják maguktól. Persze épp ellenkezőleg, csak még jobban csinálták, feszegették a határokat, engem pedig megbénított a félelem. Nem voltam felkészülve a való életre. Szeretnék én is kiállni magamért, de hiányoznak az önérvényesítő és a kommunikációs képességeim. Mindig csak utólag jut eszembe, mit kellett volna mondanom.

És ebben mi a kérdés?

Van erre egy mondas: aki korpa koze keveredik, megeszik a disznok. Hiaba hiszed te magadrol hogy mekkora meno csavo vagy mert fuuuuhhh de igy meg ugy visszaszolsz es mekkora kegyetlen ember lett beloled, inkabb csak ugyanolyan budos proszto lettel mint akik korabban veled csinaltak ugyanezt. Egy jo tanacs: ha nem akarod hogy egesz eletedben ugyanilyen taho, agressziv f*szkalapnak tartsanak, lepj ki ebbol a kozegbol, probalj kulturemberek koze kerulni.

Van egy olyan érzésem, hogy a kérdező csak itt éli ki magát a kiszínezett kamu sztorijaival, mert a való életben megszólalni nem mer. :D