Melyik élethelyzethez nehezebb alkalmazkodni egy bizonyos kor után?

1) Egyedülállónak lenni azután, hogy valaki tinédzser kora óta folyamatosan párkapcsolatban él

2) Párkapcsolatban élni azután, hogy valaki felnőtt éveinek legnagyobb részét egyedül töltötte

Tapasztalat valamelyikben?

Legjobb barátnőmmel teljesen fordított a helyzetünk. Ő kiskamasz kora óta komoly párkapcsolatokban él, több mint egy évtized alatt max 3 hónapot töltött egyedül. Fantasztikusan alkalmazkodik mások igényeihez, rugalmas, azonban nem tudom hogyan viselné hosszú távon, ha mondjuk szakítás miatt hirtelen egyedül maradna, mit kezdene magával, a szabadidejével.

Én a szöges ellentéte vagyok. Soha nem éltem komoly, együttélős párkapcsolatban, az időm legnagyobb részét egyedül töltöttem. Persze ismerkedtem, voltak rövidebb kapcsolataim, de soha nem lett belőlük semmi. Kezdek aggódni, hogy még 5 év így, és alkalmatlan leszek bármicéle kapcsolatra.