Baj, ha ilyenekre gondolok?

Mivel hamarabb végeztem ma az egyik munkámmal a melóhelyen, 1 órásra nőtt az ebédidőm, és volt időm elbambulni kicsit és merengeni:

Hallottam a többieket, amint kibeszélnek másokat, csúnyán bészélnek arról aki perpill nem volt jelen, és arról is szó volt, hogyan tudnak 2 csendes, visszahúzódó kollégával k1cseszni úgy, hogy esetleg kára is származzon belőle. Egyszóval mérgező a munkakörnyezetem. Engem sem kedvelnek túlzottan, mert én sem vagyok velük pletykás haverságban, ráadásul nem is dohányzok, és már ez is kitaszítási ok (a közösségi élet javarészt a dohányzóban zajlik).

Tehát ebédszünetben megnyitottam egy hosszú szöveget a gépen, mintha olvasnék, de közben csak hátradőltem, "néztem" előre, és 1 kerek órán keresztül elképzeltem, hogyan lehetne túszokat ejteni a melóhelyen, fejben elterveztem az eszközök beszerzését, hosszasan elmerengtem azon, hogy a team tagjait hogyan, hova zárom be, kikkel mit fogok csinálni (pl. lesz akit elengedek, lesz, akit elsőnek fogok lelőni, ha nem azt teszi, amit mondok neki, lesz akit pszichológiai nyomás alatt tartok majd (pl. őt hagyom életben utoljára)), illetve azon is elméláztam, mit csináljak, ha a TEK rámront (öngyilkos legyek, vagy hagyjam, hogy elfogjanak), tehát naaaggyon elborult gondolataim voltak, de élveztem a chillt :D mikor visszatértem dolgozni, a kollégák még mindig a hülyeségeket hajtották, mintha egy perc sem telt volna el.

Tudom, mindenki elképzelte már, hogy megfojt valakit egy kanál vízben, vagy hogy az idegesítő kollégáját lelöki a lépcsőn.

Tudjuk, se a fentiek, se az én általam felvázolt esemény soha nem fog bekövetkezni, mert csak gondolatok.

Nehéz is lenne megvalósítani, meghát józan ésszel belegondolva, több a kár, mint a haszon. (Szóval köszi, nem kell rendőrt hívni rám, ez csak egy "szórakozás" volt ma, vagy stresszkezelési stratégia, mint a naplóírás, vagy a festés. Nem tudom mihez hasonlítsam. Nem tervezek ilyet valójában, csak játszottam a gondolataimmal.) :)

Mégis felmerült bennem a kérdés: normális vagyok abban a tekintetben, hogy ilyeneket képzeltem el 1 órán keresztül és még élveztem is? Vagy ez már sok, menjek orvoshoz? Egyébként békés (túl csendes??), türelmes és önzetlen vagyok mások elmondása szerint.