Barát kifordulása önmagából?

Van egy nagyon jó régi barátom. Együtt kezdtünk boxolni 20 éve, együtt csajoztunk, együtt voltunk benne mindenféle dolgokban.

Láttam ahogyan csodálatos apa lett belőle, annyira boldoggá tette, hogy nem hittem el, hogy a nagy bunyós napja fénypontja az volt, hogy viszi a kislányát a játszóra meg bringázni.

De ennek vége.

A nője megcsalta, majd a lebukás után lelépett a gyerekével, és utóbbiba olyan szinten van belebetegedve, hogy nem ismerni rá.

Régen ő rettegett volt de már hosszú évek óta ennek vége. Elég volt egy nézése, ha valaki ezt fel merte emlegetni és azonnal kuss lett.

De most megint elkezdett visszajárni régi ismerősökhöz, akikkel elmegy mindenfelé, meg verekedik. És mikor hallottam, hogy leverte ezt vagy azt az ismert arcot akkor tudtam, hogy baj van.

Átmentem hozzá a múltkor, hogy mi van?

Erre megölelt és kérdezte, hogy vele töltöm e az estét. Mondtam hogy ráérek, erre telefonálgatott, majd 1 óra múlva csöngetett két fullos csaj, ő meg röhögve mondta félpiásan, hogy meglepi!

Megköszöntem miután elmentek a nők és elkezdtünk inni...és amikor elmentem wc re miután visszajöttem, a kislánya sátrában találtam meg ahol úgy sírt, mint egy gyerek, hogy belehal abba, hogy nem lehet a gyerekével, akit ő vitt minden nap oviba, ő ment érte, minden pillanata csak róla szólt.

Én is elbőgtem magam bakker. Kívülről nézve ez kú rva vicces lehetett, hogy két nagydarab izmos fószer úgy bőg beba szva mint a kisgyerekek, de átérzem a veszteségét.

Másnap mutattam neki egy oldalt az- apák az igazságért-ahol az ellen veszik fel a harcot az apák és ügyvédek, hogy rosszindulatú kö csög hűtlen nők a gyereken keresztül próbálnak nyomást gyakorolni a volt társukra apákra.

Ettől úgy megörült, hogy remélem visszatér önmagához és ez talán megoldás is a dologra, mert ő akarja nevelni mindenképpen a kislányát.

Vagy ezen kívül hogyan segítsek neki?