A magukat rockereknek nevezők mitől ilyen arcosak, beszűkűlt látásmódú emberek zene terén?

Mert általánosítasz.

Több rocker ismerősöm is van, de egyikük esetében sem tapasztaltam hasonló viselkedést.

A mai s*ggrázós pophercegnők imádóitól meg mi kapjuk meg, hogy mindenki, aki rockzenét hallhat, az nyomorék vagy szenvedélybeteg, aki kiszámíthatatlan és akiben nem lehet megbízni.

Nem ítélem el 100%-ban a pop oldalt, mert ott is akadnak tehetséges és értékes személyiségű emberek.

Nekem azzal az ÉRTÉKRENDDEL van bajom, amit rengeteg mai popzenész képvisel. Ma már mindenki sztárocska, influencerke akar lenni, mindenki “saját zenét” akar, és nem feltétlenül a legtehetségesebb és emberileg a legértékesebb emberek kerülnek előtérbe.

Rendkívül káros, hogy a jelenlegi zeneipar arra épül, hogy mindenki semmitmondó, öntömjénező szövegű dallamokat vernyog, amiket “már lecsengett” előadóktól LOPNAK (igen), csak “felgumizenésítik” a jelen kor tömegízlésére. A női előadók hiányos öltözetben vonaglanak, úgy öltözködnek, mint egy hivatásos, rosszabb esetben mint egy gyerekpr*sti.

A mai fiatalok már 18 év alatt egy szexuális tartalmú oktató vagy felvilágosító videót nem nézhetnek meg, nem kérhetnek gyógyszertárban egy csomag fájdalomcsillapítót, ha rosszul vannak, bizonyos helyeket már kávét sem adnak ki nekik, de az teljesen elfogadott, hogy hazamennek, és az ilyen szétplasztikázott Cardi B féle luxusringyóból lett popcelebek klipjeit lazán megtekintheti, és ez rendkívül káros.

Botrányt botrányra halmoznak csak azért, mert “megtehetik”, ha bárkitől jön egy építő jellegű kritika, annak az oka szerintük 100%-ban csak azért lehet, mert irigyek rá. 😵‍💫

Szeretem a rockot a metált, de szeretem a klasszikust, a jazzt, swinget, bluest, country-t, sőt ezeknél sokkal szélsőségesebb műfajokat és stílusokat és keverékeket is, de a pop-tól megfájdul a fejem.

És azok szólnak mindenhonnan (strandon, boltban, rádióban stb), és ez rohadtul zavaró. Gimis koromban én is személyes sértésnek vettem, hogy tesin lehetett (kellett) pop-ot hallgatni (vagyis bármit, amit akartunk, de valójában kikapcsolt a tanár mindent, ha nem az aktuális legnépszerűbb pop-sláger volt). Szóval igenis értem azt hogy "b@ssza meg a pop".

Értékelném én, (pl a rapet sem szeretem, de azt tudom értékelni, mert kell bele tehetség, ami nekem nincs), ha nem 4 akkord lenne és nem nyafognának benne magas frekvencián plusz nem lenne benne autotune. Tulajdonképpen mit kellene értékelni? Én is tudok olyat csinálni (egyébként tényleg, mert rohadt sok hangszeren tudok játszani egész jó szinten) zeneelméleti szemszögből az egész egy vicc, ha ilyet leírok még meg is buktatnak, pedig csak zenesulis alibi szolfézs. Szóval mint közönség nem tetszik, a technikai részén (általában) nincs mit értékelni. A marketinget tudom elismerni. Viszont benne van a is, hogy azért ír ilyet az illető, mert ezt veszik meg, nem azért, mert ilyet szeretne. Amolyan "eladja a lelkét" jelleggel.

A pop zenének egy nagy részét sok alkohollal tudom elviselni vagy akkor, hogyha játszok benne. Mert azért a zenélés öröme feljebb való, mint a pop-utálat (ami azért erős, mert nem tetszik, de hallgatom kell, mert mindenhol az szól)

Nem nevezem magam rockernek, nem járok bőrcuccban, vagy szegecses kabátban, nincs punk tarajam se semmi extra.