Ha egy lány soha/alig kap anyai szeretetet kiskorában, akkor ettől nőgyűlölő lehet a későbbiekben?

Én nwvyon keves anyai törődést és szeretetet kaptam, talán pont emiatt kettem kicsit fiúsabb.

Mindig a srácokkal lógtam, érdekelnek az autók, a "tipikus" férfimunkák, a testépítés stb.

A férfiakkal jobban is szót értek, jobban elvagyok a társaságukban.

Ugyan nőgyűlölő nem vagyok, de talán 1-2 lány ismerősöm van, akivel két szónál többet tudok váltani. A tobbi csaj csak nyávog, p1csásk0dik, a felesleges, unalmas hülyeségeikről tud csacsogni. Szóval inkább kerülöm őket...de hangsúlyozom, nem gyűlölök senkit.

Lehet, de nem szükségszerű. Nekem pl anyám volt az egyetlen nő az életemben, akiben soha nem csalódtam és aki nem viselkedett velem undorítóan. A nőket iskoláskorom óta gyűlölöm, 2 nó kivételével egyet sem bírok elviselni a közelemben. Folyamatosan csúfoltak, pletykáltak, fúrtak, szarkavartak, sutyorogva kuncogtak a hátam mögött, kibeszéltek, ki akartak kezdeni az aktuális párommal... Volt elég belőlük. Munkahelyen sem tapasztaltam többségüktől mást, szóval csak csöndben eltűröm azt a keveset, akivel feltétlenül együtt kell dolgoznom.

Apám egy szemét volt velem mindig is, a férfiakat mégsem utálom. Sőt.

7

Mellé. A lányok imádják egymást r*bancozni és sok ilyen toxikus szülő is csak arra volt képes, hogy a szexet démonizálta a gyerekének és megalázta azért is, ha szebb, nőiesebb ruhát vett fel. Bennem ez az egész inkább azt váltotta ki, hogy viszolyogjak a szextől és a szüzességet kössem össze a jósággal.