Rosszul érzem magam amiért ezt érzem, mégis mit csináljak?
Megismertem egy srácot mikor egy új közösségbe kerültem. Voltak közös óráink, néha beszéltünk egy két szót. Nem találkoztunk és beszéltünk egy évig az online oktatás miatt. Nagyon megváltozott külsőleg, rengeteget fogyott. Előtte egy átlagos testalkattal rendelkezett majd drasztikusan lefogyott. Konkrétan úgy néz ki mint egy aszott beteg ember. Teljesen másmilyennek lettek a vonásai, nagy fej, beesett arc, nagy orr, nagy fül, vézna test. A fogyás előtt egy kedves arcú átlagos srác volt. Ugyan nem vagyunk barátok sem és semmi közöm hozzá, de mióta újra látom sokként ér hogy egy teljesen más külsővel rendelkezik és borzasztóan csúnya lett. Nem beteg, ezt biztosan tudom, hanem csak ő így érzi jól magát, magától fogyott le. Ezt tudom, hogy tiszteletben kell tartani és nem is tettem semmiféle megjegyzést a külsejére de egyszerűen rossz ránézni és nem szívesen beszélgetek már vele pont emiatt. Ez normális?? Most emiatt nagyon gonosz vagyok?
(Nem tetszett soha, barátom volt és van és amúgyis csak úgy írtam róla mint egy szaktársról szóval ne értse férre senki, nem úgy ismertem meg és stb..)
Nem mondanám, hogy gonosz vagy, de számomra elég antipatikus személyiséged van.
Ha csak ismerősök vagytok, akkor mégis miből gondolod, hogy bevallaná, ha beteg? Személyszerint én ilyen esetben hárítanék az ismerőseim előtt és csak a közeli barátaim tudnák, ha bármilyen bajom van.
23l
Nem kedvelem az ilyen embereket akik mikor írok valamit, magamat ismerve és reálisan látja próbál rákontrázni meg ellenkezni és megmondani hogy de igen ilyen meg olyan vagy ismeretlenül..
1. Ha ilyen lennék szerinted lenne bennem negatív érzés? Foglalkoztatna a dolog?
Segítek: nem!
2. Egyáltalán nem vagyok körülvéve sem a családban sem a baráti társaságban kimondottan szép/helyes emberekkel, de még én magam sem vagyok egy gyönyörűség vagy társaság középpontja, “menő” lány.
3. Engem pont nem érdekel más véleménye, hogy kivel barátkozok vagy ki a menő és ki nem.
4. Slussz poén: Szabadidőmben kisegítő tevékenységet végzek, szellemi fogyatékosokkal és down-szindrómásokkal foglalkozom.
A problémám az hogy sokkol a kinézete a szaktársamnak és hiába tudom hogy nem beteg (mondjuk szerintem tuti van testképzavara) akkoris egy beteg embert látok és tényleg emiatt a “rossz ránézni érzés” miatt nem szívesen beszélgetek vele élőben. Nem az zavar hogy nagy a füle-orra mert egyébként nem az csak így drasztikusan lefogyva vált azzá.
Tehát nem is azért mert a 23. Szaktársunk mondott rá valami negatívat..
Ez ösztönös. Érzed te is. Hallgass az ösztönwidre. Nem kell feltétlen kognitívan alapisan tudnod hogy miert taszít. Fogadj szót az ösztöneidnek inkább es ne ostorozd magad emiatt.
Szerintem anorexiás. Szerintem a tudatalattid ugy tartja hogy ez rád nem lenne jó hatással. Akkor ezt fogadd el es ne bátntsd magad emiatt kérlek. HUG
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!