Normális, hogy nekem nem kellenek barátok, se barátnő? (27/F)

Kilences: Ne érezd magad rosszul amiatt, hogy szüleiddel laksz. Mint én, te sem így tervezted a felnőttkort. Amíg ott laksz, tekintsd afféle albérletnek a dolgot ameddig talpra nem tudsz állni. Az élet néha eléggé le tudja rombolni az ember jövőbeli önállóságát, ez lehet bármiből, a családban valaki egy rohadt köcsög és tanulni sem hagy rendesen, és ennek sajnos az illető issza meg a levét később, mert az a valaki a családból nem bírt viselkedni.

Kérdező: Nekem sem volt soha barátnőm, aszexuális vagyok. Gyerekként csak voltam, aztán elég sok tényező hozzájárult hogy elzárkózzak. Mint lenni szokott, egyeseknek ok sem kell hogy bántsanak, belédrúgnak mert az olyan vicces alapon. És az egész iskolában egy sincs aki józanésszel gondolkozna, sajnálatos módon még a tanárok se. Az ilyen idióták két szinten működnek.

1. Meghúzod magad, nem teszel semmit. Ez csak olaj a tűzre. Ettől máris a tévhitbe ringatják magukat miszerint máris megfélemlítettek és csak jobban fognak bántani.

2. Ha kiállsz magadért, sajnos az is olaj a tűzre. Ebben az esetben sokkal jobban rádakaszkodnak, mondván "nézzétek má hú de erős valaki" és gurulsz lefelé a lejtőn tovább.

Csak annyit tudsz tenni, hogy kerülsz mindenkit. Sajnos csak ez az egyetlen megoldás az idióták elkerülésére.

Én extrovertált ember vagyok, de így is szeretem kizarni azokat akik "kamu barátok".

Így nincsenek barátaim.

De párom van, nélküle nem tudnék. Viszont hogy te egyedül akarsz lenni, teljesen normális

Szerintem időről-időre változik, hogy mekkora a közösségben érzed jól magad, korántsem biztos, hogy ez így fog maradni. Legyen néhány alapembered, azért az kell, de többlet energiát beletenni nem érdemes.

Legyen olyan hobbid, amihez havonta-kéthavonta kelletek néhányan (nyilván nem online), hogy azért ne válj antiszociálissá. Hogy a munkahelyi környezeten kívülről is kapj visszajelzéseket. Én asztali szerepjátékozom, klasszik pen&paper. Minimális impulzus kell.