A csúnyább emberek predesztinálva vannak arra, hogy undok viselkedésük és megnyilvánulásaik legyenek?
A visszautasítások és semmibevétel pszichikai hatásait nem kutatja eléggé a tudomány (gondolom mert társadalmi tabu az egész), de nekem nagyon úgy tűnik (részben saját tapasztalatok alapján), hogy azon emberek akiket nagyon sokat utasítanak el, vesznek semmibe, közösítenek ki, azok a mentális szenvedés következtében ( és sosem előtte) elég undok személyiségjegyeket tudnak felvenni, és ergo ugyanazt a viselkedésformát közvetítik más emberek felé amelyet ők tapasztaltak meg az esetek többségében. És így jön létre a kívül-belül taszító személy.
Szerintetek van ebben valóság, hogy a rossz külső kiválthatja az emberek reakcióinak következtében az undok belsőt, mintegy hajlamosítva a csúnyább embereket a rosszabb belsőre?
És az tény, hogy a dolog oda-vissza működik.
Ha úgy áll hozzád a környezet ahogy, akkor nyilván nem fogsz nyitni feléjük. Na de pont ebből kifolyólag egyre zárkózottabb leszel, egyre kevésbé is tudsz nyitni, plusz még rossz reakciókkal elvágod az esetleges előrelépés lehetőségét is.
Kicsit önpusztító folyamat.
Valahol tényleg szerintem azt kellene mindenkinek elérni, hogy a maga szűkebb-tágabb környezetét ki tudja alakítani. Akár teljesen az alapoktól egyedül nekivágva a dolgoknak. Hiszen ha van egy jó hobbid például, ami felkelti mások érdeklődését az már lehet egy kapocs.
Ettől még tény, ott van a személyiséged ami olyan amilyen és nem sokat tud változni. Én ismerek pont olyat aki nárcisztikusságba ment át. Alapvetően egészen jó társaság lehetne, de mégis az agresszív én központú gondolkodása és nárcizmusa annyira taszító, hogy inkább minimalizálom vele a kontaktot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!