Mit lehet azzal kezdeni amikor mondom, hogy nem értek ehhez és nem hiszik el?

Ismerős. Nekem is egyébként egyik ilyen dolgom a vezetés, a másik meg a gyerekvállalás. Nem értek hozzá, nem is akarok, mert kellemetlenül érzem magam abban a helyzetben, nem okoz örömet, ha vezetnem kell vagy gyerekekkel játszani, menekülni akarok onnan. Van jogsim, de kérdem én, miért erőltessek valamit, ami nélkül megvagyok az életemben és ha értenék hozzá, sem szívesen foglalkoznék vele. Teljesen időpazarlás.

Érdekes módon a nyelvtanuláshoz is hülye vagyok, de azt fontosnak tartom, ezért mégis rávettem magam. Lehet, hogy nem fogok soha folyékonyan beszélni, de érdekem, hogy valamennyire képes legyek rá és felszabadító érzés, hogy képes vagyok rá. A vezetéssel kapcsolatban nem érzem ezt, teljesen leszív idegileg.

Senki se úgy születik, hogy tudja kezelni a kuplungot. Csak egyszerűen meg kell tanulni, aztán gyakorolni és menni fog :)

Ugyanez igaz a tanulásra is.

Képesség mondjuk lehetne kézügyesség, pl órásnak nem tudsz elmenni dolgozni.

Szerintem is kishitű vagy.

Gondolom, nem az oktatóautóban történtek ezek a dolgok, mert az oktatód úgysem hagyná, hogy tönkretedd. Ezek szerint van jogsid. Hidd el, ha nem tudod kezelni a kuplungot, az az 1 órás vizsga alatt bőven kibukik.

"mert betegség miatt nem tudok úgy tanulni."

Nem akarok én lenni a bezzeg ember, de nálam borderline személyiségzavart diagnosztizáltak egyetem elején (szerencsére azóta már sokkal mérsékeltebbek a tünetek, mert kiléptem egy mérgező környezetből), mégis sikerült. Igaz nem jeles, csak jó a diplomám minősítése, de erre is büszke vagyok. Ismerősöm feltehetően ADHD-s (mutatja a tüneteket, de még nincs diagja), és második nekifutásra ugyan, de neki is sikerült az államvizsgája.

Egyébként mindenkinek más a tanulási stílusa, felfogóképessége, így a nem beteg emberek között is van, akinek elég félóra, másnak meg 3 óra kell ugyanazon anyagrész megtanulásához.

A másik: mindenki szereti eljátszani, hogy neki kisujjból megy minden, alig tanult, mégis jeles lett, stb. Vannak, akik tényleg így vannak vele, de a többség ilyenkor kamuzik. Ez tény. Ne hozzájuk hasonlítgasd magad! Valószínűleg teljesen normális, ahogy tanulsz, csak a saját valóságodat mások szépített verziójával hasonlítod össze.