Miért beszélek mindig ilyen körülményesen? Hogyan tudnám abbahagyni?

A leírtakból teljesen, szinte kísértetiesen pontosan magamra ismertem.

Nálam az az ok, hogy analitikus beállítottságú is vagyok, és amikor valakinek kikérem a véleményét, vagy bármit mesélek, szeretem, ha a teljes képet látja, és jobban a helyzetemben érzi magát. Nagyon fontosak a részletek, és szerintem sokszor azokban is rejlik a lényeg.

Sokszor szüleim is rám szólnak, hogy térjek a lényegre. Már másoknál is látom, hogy egyre inkább csak a tömör lényeg fontos nekik, a körítés nem.

Nekem eddig az segített, hogy jobban végig gondolom a mondandóm és kiszűröm a lényegtelent, valamint próbálom felmérni, hogy a másik fél számára mi is a fontos. Nem mindig megy hibátlanul, de dolgozom rajta:)