Manapság azért akkora a rajongás a "sci-fi" és "fantasy" jellegű művek (filmek, sorozatok, könyvek, szerepjátékok, stb...) iránt, mert az átlagemberek élete mostanság annyira stresszes és sivár, hogy inkább a fantázia világába menekülnek?

Ez mindig mindennel így volt. Kokainnal, pornóval, szocmédiával, stb.

Szóval elég apró részéből következtettél erre. A scifi egy eszköz lehet erre, valakinek jó az élete és nem menekül, valakik pedig menekülésre használják.

A legtöbb ember egy mókuskerékben él, és jobb esetben van egy-két hobbija, társasága, ami hoz némi változatosságot, de a világ elképesztően kiüresedett.

Már mindenki csak robotként teszi a dolgát, a digitális világban él, szorongva attól, hogy egy rossz mozdulat és máris a világhálón találja magát, ahol utoléri a népítélet.

Én még emlékszem 20, de még 10 éve is egy sokkal szabadabb és emberibb világ volt. Nekem se sok jutott ebből, de sajnálom azt a generációt, amelyiknek még ennyi sem.

Ebből az ürességből tényleg a fantáziavilág az egyik kiút.

Manapság? Már az 1500-as években is volt. A filmek meg az 1970-es évektől.

[link]

Ha úgy vesszük, bármi könyv vagy film története egy fikció, másik világ, élet.

Éppenséggel lehet menekülési út bármelyik.

A valóságshowkra, ilyen-olyan szappanopera sorozatokra, bulvár-pletykamagazinokra én azt szoktam mondani, az nézi függő módon más életét, akinek nincs igazi sajátja.

Szerintem éppen az igazi sci-fire a legkevésbé igaz ez.

Mert az megmarad a tudomány talaján, jósolhat, feltételezhet a jövőre nézve, de nem válik mágia-fantáziává.

A mai nagy felkapottság szerintem inkább amiatt van, mert ma jutott oda a filmtechnika, hogy mindez a még nem létező világ valószerűen, látványosan átadható a trükktechnika révén (méghozzá elég könnyen emészthető formában).

Ha megnézed a 20. század közepi képregénymániát pl. az USA-ban, teljesen megvolt ugyanez, könnyen abszolválható látványos történetek.

És azért nem hiszem, hogy az álmodozáshoz mindenképp kéne menekülési kényszer a xar élet elől.

Az emberek mindig is egy másik világba menekültek. Hogy ott kalózok, felfedezők, romantikus párok, akcióhősök, tündérek, sárkányok, űrlények vagy egyebek voltak, az mellékes.

Amúgy én inkább úgy vettem észre hogy a sci-fi-t és a fantasy-t pont nem az a réteg nézi, amelyik a legelégedetlenebb az életével. Azoknál inkább az ilyen realityk, szappanoperák s hasonlók mennek.