Hogyan lehet szerintetek helyesen kezelni az olyan embereket, akik közel állnak hozzátok/szeretitek őket, de van valamilyen személyiségzavaruk vagy egyéb pszichés problémájuk, amely által bántóan viselkednek?

Több ilyen emberrel is találkoztam, és nem tudom őket hova tenni. Ha nem beszélek velük, hiányoznak. Ha beszélek, megőrjítenek.. Apukám például mindenféle teóriát gyárt, ami nagyon elrugaszkodott a valóságtól. Mikor beszélek vele, akkor is az az érzésem, hogy meg sem hallja, amit mondok, csak a saját világát és akaratát nyomja rám. Volt barátom mániákusan hazudott, egyszerűen nem tudott leállni, mellette játékfüggő volt, és vele sem tudtam sosem megértetni, hogy bánt a viselkedése.. Mindkét esetben próbáltam elirányozni őket pszichológushoz/áterhez, természetesen közölték, hogy velük ugyan semmi baj, mindenki más a hülye. És közben tudom, hogy szeretnek/szerettek, mert a maguk módján kifejezik (ajándékkal, kedves szavakkal). A barátomat nem bírtam lelkileg tovább, és jelenleg apummal sem beszélek, de hát ez így csak nem egy jó megoldás, magukra hagyni őket..

Volt hasonló tapasztalatotok esetleg?