Csak szerintem az egyik legvisszataszítóbb dolog betegségre hivatkozni olyan esetekben, ha nem jelenünk meg valahol vagy nem intézünk el valamit?

Pedig de, van ilyen.

A regi tyukszaros kis menedzser szavai vannak a fulemben, ahogy vagta a pofat, mikor a kolleganonk egyre betegebb volt. Veletlenul rakos mert lenni, csak meg nem fedeztek fel.

Igazából én úgy tekintek a láthatóan/hallhatóan kamu kifogásokra, hogy lényegében azt közli velem, hogy nem csinálta meg, mert lusta volt rá/elfelejtette. Magától is tudja már egy gyerek is, hogy meg kellett volna csinálnia és hibázott, teljesen felesleges lecseszni mégegyszer. Ettől függetlenül van, aki megteszi, ha ettől tartok (és nincs hozzá hangulatom), akkor jobb ezzel a kifogással jönni, mint közölni, hogy bocs, kiment a fejemből. Ígyis-úgyis tudja mindkét fél, hogy mi történt valójában, a tényen meg végképp nem változtat.

Másrészről pedig tényleg van olyan, hogy hirtelen lebetegszik az ember. Akárhányszor beteg leszel, az 80%-ban hirtelen történik, vagy legalábbis én nem szoktam úgy felkelni, hogy előre tudom, hogy holnapután lázas leszek.

Ameddig az őszinteséget nem értékelik, és egy kisebb hibát emberiségellenes bűncselekménynek gondolnak egyes helyeken, addig ez dívni fog. Ahol tudom, hogy megértik, ha vmit elfelejtettem / nem az a prioritásom, ott én simán elmondom. Ha tudom, hogy bűn rosszul fognak velem bánni, ha elmondom az igazat / irdatlan dolgokat várnak tőlem el, ott jönnek tőlem a kamuk.

Aztán a másik része a dolognak az, hogy hacsak nem tud valaki nagyon szarul hazudni, hogy egyértelmű, vagy lebuktatja magát később, sosem lehetsz benne 100%-ig biztos, hogy kamuzott az illető. Nekem pl. tavasszal és nyáron migrénrohamaim szoktak lenni - amikor nem volt covid, irodában egyértelmű volt, hogy na épp rohanok ki a wc-re hányni, ha épp nem kora reggel vagy este jött rám, hanem napközben, de így home office-ban volt, hogy kb. 4 óráig használhatatlan voltam, mert vagy hasogatott a fejem, és nem tudtam koncentrálni semmire, vagy a WC-n okádtam.