40 éves kor felett, valóban mindig fáj valami, miként változott az életritmusotok, teljesítményetek?

Nem kell kötelezően ennek így lennie.

Nekem egyedül a rendszeres gerinctornára kell figyelnem.

Egyébként otthagytam a munkahelyem, étrendet váltottam, sokat fogytam, sokat sportolok, lettek nagyon jó barátaim, nem betegeskedem, kevesebb alvás elég... tehát nekem minőségibb és jobb most negyvenesként, mint volt.

Negyven körül még nem sokat változott, de már valóban jöttek az itt-ott fáj helyzetek, ha nem is napi szinten. Akkoriban még elég jól bírtam a tempót a fiatalabb kollégákkal, családtagokkal. De közelítve az 50 felé egyre nehezebben ment minden. Ne holmi radikális helyzetekre gondolj, ez egy fokozat. Időről, időre lett nehezebb.

3 hónap múlva leszek 50. Manapság napi szinten fáj valamim! Vannak betegségeim, néhány havonta látogatom az orvosirendelőt. Hol csak időszaki kivizsgálásra, hol aktuális problémával. A tempót egyre kevésbé tudom tartani a fiatalokkal! :-( Ma pl. a tárolóhelységet pakoltuk ki, mert átépítjük, átrendezzük, ill. lomtalanítás is lesz. Mire elvégeztük a mai melót megfájdult a sarkam és a bal csuklóm. Utóbbi annyira, hogy fáslizva van. Bekentem reumakenőccsel is, hiszen pár éve az rendszeres barát és mindig van itthon. Két éve olyan lombágom volt, hogy két hétig lábra állni sem bírtam. Előtte soha nem voltam ilyen helyzetben! Semmi extrát nem tettem, lehajoltam a mosdóhoz és kész voltam. :-( Közel négy hét után voltam képes autót vezetni.

Furcsa érzés, hogy jó pár éve, melóban én vagyok már a mester. Az "öreg" szaki, aki mindent tud, ám többet dirigál, mint melózik. :-) Kellett 1-2 év, mire megszoktam, hogy hagyjam érvényesülni a fiatalokat és én magam kevésbé vegyek részt tevőlegesen a munkában. Mára megszoktam, hiszen megfelelően, hatékonyan, kis szigorral, komolysággal, ám kedvesen, udvariasan tudok irányító lenni.

Természetesen, eszem ágában nincs öregemberként tekinteni magamra! Hiszen van két kiskamasz csemetém második házasságomban. De evvel párhuzamosan nagypapa is vagyok! 1,5 éves az unokám és napokban tudtam meg, jön a kistesója is. (11 hetes a pocaklakó) Előző házasságomban is két csemetém van. Egyenlőre egyik házas, másik még élvezi szingli éltét.

Aki az elsö 40 évben csak zabál, iszik, meg hever valahol, annak jó eséllyel igen.

Aki tesz valamit az egészségéért, odafigyel a kajára, mozog eleget, és karbantartja magát, annak nem.

Nekem 65 évesen semmi bajom, orvoshoz évente megyek ellenörzésre, ahol mindig megállapítják, hogy a legtöbb 30 éves rosszabb állapotban van, a 15-20 km-es túrák inkább sétának tünnek, mint megeröltetésnek, gyógyszert nem szedtem már legalább 10 éve, de ezért tenni is kellett valamit.

És nem sanyargattam magam, sok örömem, élményem volt egész idö alatt, elégedettnek, boldognak tartom magam.

54 vagyok, derekam pl. még életemben nem fájt. Tavaly fájt a vállam, de azt cipekedéskor meghúztam, fizikó segített.

De legjobb barátnőmnek pl. 50 felett már minden nap fáj valamije.

Én sem teszek túl sokat az egészségemért pedig, ülőmunkát végzek. Szerintem genetika, anyu is ilyen, 78 évesen is fürge, és nem fáradékony.

Nemigazán lehet általánosítani, de az ilyen mondásoknak azért van alapja. A nagy átlag igenis 40-50 körül kezd öregedni. Pontosabban, akkor nagyobb arányban jönnek a krónikus betegségek és a teljesítmény is csökken.

Egyik embernek kutya baja és igen okos tud lenni, hogy ő mitől fitt, míg a másiknak már vannak rendszeres egészségügyi problémái, amik kihatnak az életére.

Jómagam negyven körül kezdtem érezni, hogy már nem vagyok 20 éves. Próbáltam ésszel is lenni, tanulni mások hibáiból vagy éppen pozitívumaiból. Fiatalon gépészként sok volt a kemény fizikai munkám, hiszen nem is kíméltem magam, hajtottam, ahogy a csövön kifért. + sportoltam is, évekig versenyszerűen, majd hobbiból. Harmincas éveim vége felé próbáltam szellemi tevékenység felé tendálni. Sikerült váltanom, de nagyon stresszes munkát végeztem 15 évig. Néhány éve én is, nejem is lecseréltük itthon végezhető szellemi, ill. vállalkozóira. Azóta kiegyensúlyozottabbak vagyunk! Úgy osszuk be a munkánk, az életünk ritmusát, ahogy nekünk és családunknak tetszik.

50-es pár