17 évvel apám halála után is sírok, ha eszembe jut, ez normális?

Érzékeny vagy, nincs ezzel semmi gond. Legalábbis ha nő vagy, mert pasiként kicsit Aurelios beütésű lenne. :)

Normális, hisz közeli családtag, fontos volt. Nekem 9 éve halt meg apukám, akkor még elég fiatal voltam, sulis. Nekem is sokszor eszembe jut és néha megríkat. Pont akkor ment el, mikor kezdtem volna felnőni, a legnagyobb szükségem lett volna rá. Plusz most lehet teljesen máshol tartanék az életben, ha apukám kiáll mellettem, tanácsokat ad, mint addig, segít. Ő volt a dominánsabb, és anyám is tönkrement utána, évekig depressziós volt. Egyedül kellett csinálnom nagyon sok mindent, és őt is istápolnom egy gyerekként, mert mindketten nem zuhanhattunk össze lelkileg, pedig nekem is nagyon fájt. Szóval normális, persze. El kell fogadni, de nem kell elfelejteni.

Nincs semmi baj vele. Csak eszedbe jutott h milyen jo lenne ha itt lenne az apád. Teljesen mas az elet egy apával mint nélküle. Sírj tobbet és gondolj tobbet rola( egy kicsit furcsan hangzik tudom) es akkor hatha valamilyen gondolat feljon

Igen, normális: mély érzésű személy vagy.

Nem tudsz egy videót csinálni, amikor ez van? Így hogy nem látlak nem tudom megmondani, mennyi benne a feldolgozott nosztalgia, ami jó, és mennyi benne a feldolgozatlan betegség. Én rengeteg dolgon sírok. Régi dolgokon is. Nem azért mert nem dolgoztam fel, hanem mert meghat, pozitívan, beleélem magam és jó.