Van még rajtam kívül, akinek öröm, hogy a covidnak köszönhetően manapság sokkal ritkábban kell másokkal kezet fogni, puszilkodni?

Hát nézd, bár én sose utáltam emberek között lenni, illetve interaktálni velük, de... hát így még nem futott ez a gondolatmenet a fejemben, de egy kicsit én is örülök a jelenségnek, amit felvetettél.

Egyébként nagy eséllyel ez a nagyobb távolságtartás a járvány után is meg fog maradni, hiszen 9 11 után is sokkal jobban elkezdtek magukra vigyázni az emberek és már-már túlzottan is keresik a biztonságot és az elszigeteltséget. A Covid által az emberek az előbb említetteken felül sokkal jobban fognak vigyázni az egészségükre, és ha nem muszáj, a továbbiakban se nagyon fognak beleinni mások innivalójába, feleslegesen nem kerülnek fizikai kontaktusba, és sokkal jobban fognak ügyelni a védekezésre is. Ez elég jól hangzik, hogy a Covid pandémia utólagos kifejlete jótékony hatású lesz (legalábbis annak tűnik), de a gyakorlatban az emberek sokkal ingerlékenyebbek, türelmetlenebbek, pánikolósabbak lesznek. Továbbra is (de talán mégjobban) az okostelefonok, fül-/fejhallgatók, a VR szemüvegek és a számítógépek mögé fognak elbújni, hogy ne érje őket lehetőleg semmi rossz a külvilág által. Továbbra is a böhöm nagy, agyonlégzsákozott, agyon elektronizált, agyon szigetelt és agyon fóliázott autókat fogják megvenni és bár kívülről ez nem fog rajtuk látszani, de mégjobban fognak rettegni. Mindentől és mindenkitől. Hogy elkerüljék az esetleges támadásokat, ők fognak előbb támadni. A 9 11, a 2. gazdasági világválság és a Covid pandémia olyan kultúrális disztópiát eredményezett, ami elől jobb elmenekülni.

Az a szomorú igazság, hogy tényleg jobb egyedül lenni, illetve élni (esetleg 1 valakivel, én esetemben egy nővel mondjuk). Ezen kívül jobb, ha az ember egymagának építi az életét. Én például egy 35 (Ford Escort), illetve 44 (Ford Taunus) éves autóval ütöm el az időmet az apró műhelyemben, ami történetesen az otthonomul is szolgál. Ha ezt megunnám, beülök az egyik kocsiba és bemegyek körülnézni az emberek között. Érdekes módon valamiért mindig van alkalmi társaságom mindkét nemből, viszont az a pár alkalom nekem tökéletesen elég. Főleg azok után, hogy az előző lesújtó társadalomkritika kirajzolódott a fejemben mostanra. Szoktam régiségekkel és általam felújított autóalkatrészekkel is kereskedni, amikor hozzám jönnek az emberek, az is bőven elég már nekem társaságnak. Nem állítom, hogy ez az "Obi-Wan és Yoda" féle remeteélet a leghelyesebb út, de ahogy gondolom te is, úgy én is felismertem, hogy jobb egyedül csendben űzni az életünket. Ha meg mégis emberekkel kéne foglalkoznom, akkor pedig mindig próbálom a lehető legjobb formám hozni.

20/F

Én azért utálom mert nőként ahelyett, hogy puszival köszöntenének inkabb kezet fognak az urak, ezzel jelezve, hogy nem szívesen vannak a közelemben (igen, ha több nővel és férfival vagyok egy társaságban a többi nő rajtam kívül puszit kap).

De az pl. jó hogy nem kell bejárnom dolgozni.

Nem vagyok az a brutálisan introvertált alkat és már nagyon elegem volt belőle, hogy nem lehetek emberek között annyit, de ebben én is egyetértek. Mindig utáltam idegenekkel puszilkodni vagy kezet fogni, főleg, amikor végig kell menni egyszerre egy tucat emberen sorban.

25/F