Más is zavarba jön az ilyen sokáig néző, nem válaszoló emberekkel való beszélgetésnél?

Ez egy metakommunikációs eszköz, ritkán tudatos, inkább ösztönös. Vezetőknél, más domináns embereknél ez a hatalom mutatása, illetve megszerzése. "Kimért választ adott". Álld a tekintetét és ne sürgesd a válaszát, illetve te is várj a válasszal a szemébe nézve. Legyél te a dominánsabb :)

A lassú válasz pedig gyakran valóban a gondolkodás vagy a beszéd lassúságát jelzi. De akkor nem társul más domináns viselkedésekkel, mint a szembenézés.

Én szeretek ilyenekkel beszélni. Simán van olyan is, hogy hívásban beszélek valakivel online (kamera nélkül) és percekig csendben vagyunk.

Élőben is van, hogy lassabb egy válasz, mert valóban elgondolkodunk azon, amit felvet a másik. Sokkal jobb, mint folyamatosan ööö-zni vagy rávágni valami butaságot.

Ráadásul az, hogy nem kínos a csend, olyan otthonos érzést ad, úgy érzem, hogy az adott illető társaságában nyugodt lehetek.

Én szeretem a lassabban, megfontoltabban kommunikálókat, a csendet is. Nyugalmasabb.

De inkább az a gyakoribb a hétköznapokban, mikor valaki egyfolytában hadar, csacsog a semmiről. Szàmomra az a kellemetlen.

Hát én olyankor mindig azt érzem, hogy nem ért velem egyet, és nem tudja jól reagálni - ez telik időbe.

Azt nem szeretem, amikor kiderül, hogy az égvilágon semmi közös nincs bennünk, és kínos lesz az egész beszélgetés. Onnantól kezdve viszont nem erőltetem. Akivel pedig nagyon jól kijövünk, azzal nincs kínos csend, természetesen vannak csendes pillanatok, nem kell mindig pofázni.