Melyik vélemény áll közelebb a tiédhez?

B.

De ez számomra nem vélemény hanem evidencia.

Egyik sem. Ez így túl fekete-fehér és mint mind tudjuk, a világ nem fekete-fehér igen-nem.

Alapvetően add önmagad, felesleges játszmázni. Kibukik idővel és szrul jössz ki belőle, DE. Kompromisszumképesnek kell lenned MINDIG, alkalmazkodnod KELL egy szinten a társadalomhoz, az adott normákhoz, adott társasághoz, hogy elfogadjanak és összességében kiegyensúlyozott, szerethető, elfogadható személyiség legyél.

Mindig add önmagad!- Adnám én, de sok minden visszatart. A pór néphez tartozom, ezért mindenki lenéz. Pedig sok minden van bennem. De kit érdekel, hisz az emberek szemében csak egy senki vagyok. Nem lehetetlen, de elég nehéz lenne ennek a tömeges tévhitnek az átírása a nép agyában. A köztudatot kéne hozzá felülírnom kemény bizonyítással. Még egy darabig maradok a senkinek hitt figura.

Amúgy meg attól nem lesz valaki egyéniség, ha teletetováltatja magát, meg pl. bőrszerkót húz fel, és rágózik. Az ilyen nem egyéniség, csak egy szánalmas, kitűnni vágyó köpödelem. Az az egyéniség, szerintem.. ha valaki önerőből, tehetségét felhasználva válik ki a tömegből. Aki nem írja ki a Facebookra hogy anyuci meg apuci eltart.

Konkrétan imserek ilyen embert, aki a B leírást tökéletesen igazolja.

Egy borzasztóan lelkibeteg energiavámpír ember. Az arcodba mászik és rádzúdítja az élete összes nyomorúságát, ráadásul ha nem minden úgy történik ami neki kénye kedve, akkor elkezd ilyen bűntudatkeltéssel terrorizálni, hogy nem is vagy igazi barátja. Ha ő biulizni akarsz, de neked nincs kedved, akkor egy besavanyodott f*asz vagy stb... Az ilyen ember elől értelemszerűen mindenki menekül. Mindezt másoknak előadja úgy, mintha őlenne a legtiszta lelkűbb legkedvesebb figura a világon, akit minden barátja elhagy és cserbenhagy, mert mindenki szemét, pedig ő szívét lelki kiteszi mindenkiért. Na ti egy ilyen embert arra bíztatnátok hogy ne változzon és adja magát?

Az ilyen ember egy tipikus B.

Tulajdonképpen egyik sem. Szerintem nagyon kisarkítás mindegyik. Csak Önmagát adni az embernek, nem minden esetben szabad. De ugyanakkor nem szabad azt sem, hogy más vagy a társadalom formálja meg a személyiségét véleményét. Szerintem a megfelelő helyzetben alkalmazkodni kell, de nem kell úgy élni, és gondolkodni ahogy mások elvárják.

Ha valaki nagyon nem kompatibilis a társadalommal, akkor sem mindig kell hogy szenvedjen, hiszen biztosan nem egyedül van, és vannak még ilyen emberek, akikkel egymásra találnak, de ahogy először írtam az alkalmazkodás is fontos.

Értelmetlen a kérdés, mert egyikre sem lehet egyértelműen voksolni.

Egyrészt az A-ban is van igazság. Olyan szempontból, hogy ha te valamilyen vagy akkor keress hozzád hasonlókat, akikkel jól érezheted magad.

Például elkezdtem felnőttként LEGO-zni. És kiderült, hogy több munkatársamnak is tele van a lakás Technic készletekkel. Találtam Youtube csatornákat is, érdekelt a téma.

Vagy elkezdtem teljesítménytúrázni. Nem azokra hallgattam akik azzal jöttek, hogy miért nem csajozol inkább, miért nem bulizol. És szépen kialakult a társaságom, ismerősi köröm. Ha ezt tudom, akkor már 10+ évvel ezelőtt elkezdem.

De előbb volt egy kérdés, 25 éves kérdező, se munkája, se barátai, se hobbi, se életcél. Most az ilyennek mit mondasz? Add önmagad? Egy depressziós, energiavámpír élettelen ha önmagát adja se lesz sikere.